Sziasztok!
Utolsó bejegyzésemben egy szülinapról és egy várt találkozásról írtam, ma pedig folytatom a következő nappal, amikor egy csodálatos helyet látogattunk meg ...
Augusztus 23, csütörtök
Azt hiszem mindenki életében van egy olyan fordulat, amiről azt gondolja, hogy eddigi évek során ez a "LEG". Lehet ez egy személy, egy hely, egy város, egy váratlan pillanat vagy épp egy meglepetés.
Az életemben talán túl sok is a "LEG", van legkedvencebb városom, legboldogabb pillanatom, legszebb ajándékom, legfinomabb étel, legjobb ital és ehhez hasonlóak. Sőt van legkedvencebb helyem is,ami először a Widemouth Bay volt, ezt módosítottam ebben az évben a Saunton Beach-re .
Azt hittem a Saunton jó sokáig meg fogja őrizni elsőségét, de ezen a csütörtöki napon olyan helyet látogattunk meg, amiről sokan csak álmodnak.
Nem, nem ... nem kell a türkiz kék tengerre, perzselő homokra és óriási pálmafákra gondolni, attól szebb környezet fogadott minket.
Délután Port Isaac-től nem messzi helyre, Port Quin-be mentünk. Nagyon keskeny út vezetett le a parkolóhoz, ahonnan már rögtön az öbölt pillanthattuk meg. Nem az öböl érdekelt minket, ilyet bárhol lehet látni ... a domb felé vettük az irányt, hogy még jobb kilátásunk legyen.
Kilátás a partról :
Remélem észrevettétek a kép bal felső sarkában lévő házat ... pont eladó :) Port Quin Cottage / Farmhouse néven fut, és valami meseszép. Nem voltam benne, de megtaláltam egy angol ingatlanos oldalon, sőt egy videót is találtam róla. Sajnos a hozzá tartozó kert túl kicsi, így már nekem nem megfelelő :D
Itt a videó ... kedvencem a második szinten lévő háló, ahol óriási ablakon keresztül páratlan látvány nyílik az öbölre -> Port Quin cottage
Kilátás a dombról:
A ház mellett lévő úton felgyalogoltunk a dombtetőre és onnan már szabad kilátásunk volt az óceánra.
Meredek sziklák lefelé
A szembe lévő oldalon pedig egy kis vár van, ami Doyden vagy Pentire Castle néven emlegetnek. Még Doc Martin-ban is benne volt ... aki nem ismerné, ez egy népszerű angol sorozat ami Port Isaac-ben játszódik, tavaly még a házat is láttam, ahol forgatják.
Ahogy haladtunk tovább a part mentén egyre szebb kilátásunk lett az óceánra. A sziklák egymás után, szinte végeláthatatlanul sorakoztak. Szerintem nincs is jobb a sziklás tengerpartnál, amikor lehet hallani a tenger morajlását és a hullámok hangját, ahogy nekicsapódik a több méteres falnak. Szép, szép a homokos part, de ennek sokkal különlegesebb...
Elkerített lyukak voltak mindenfelé a part mentén, amik - a hangokból ítélve - a tengerben végződtek. El sem merem képzelni, hogy régebben hányan estek bele ...
Utunk egy részéről visszatekintve a kiindulásra. Nagyításnál jól látszik egy nagy ház, az Port Quin feletti dombon állt és majdnem vele egy vonalban van a Doyden Castle
Első megállónk a Trevan Point volt, ahol gyönyörű sárga virágok nőttek
Már itt is teljesen elámultam a környezettől és a kilátástól, amikor a szikláról lepillantva egy elhagyatott kis partszakaszt láttam meg ... ez az Epphaven Beach.
Voltam már jó pár tengerparton Angliában, de azt hittem csak a mesében van olyan hely, ahol nem nyüzsög körülöttem egy csomó ember, nem kell a rohangáló gyerekeket kerülgetnem, le lehet ülni és az egyetlen "zaj" a tenger morajlása. Számomra már ez maga a csoda volt, hogy a sok embertől távol, csak egyedül - oké, most Sam is velem volt - lehetek egy partszakaszon.
Amint egyre közelebb jutottam a parthoz, egyre biztosabb lett, hogy a számomra legmegfelelőbb helyre bukkantam itt, Anglia legvégén.
A képek nagyon nagyon nem érzékeltetik jól a méretarányokat, sőt amikor először megpillantottam a köveket azt hittem, hogy ezen simán le lehet jutni az óceánhoz. De amikor elkezdtünk lefelé menni a csúszós, meredek sziklákon, rájöttünk, hogy igen csak nagy ára lesz ennek a gyönyörű helynek.
Már egyre közelebb a célhoz ...
Amikor a lejárathoz értünk akkor vettem csak észre a leggyönyörűbb részt. A dombok között egy kis patak jött el egészen az öbölig, és gyönyörű "mini" vízesésként folytatta útját az óceán felé. Ha az eddigi bejegyzéseimből nem derült volna ki, nagyon nagyon imádom a vizes helyeket, mint a tengerpartot, tavakat, de néha elég egy kis tó is nekem.Otthon már többször megpróbáltam rávenni a családomat, hogy csináljunk egy kis tavat, de eddig még nem járt sikerrel a projektem ... :D
Azt hiszem ennél soha sem tudok fantasztikusabbat kérni ... egy teljesen üres öböl, körülöttem magasodó sziklák, vízesés, óceán, jó idő.
Sokan nem értik, hogy hogyan szerethetem Angliát, miért rajongok ennyire érte amikor van ennél szebb, melegebb ország is. De remélem a kételkedőket is meg tudom győzni ez a bejegyzés után, hogy van még olyan hely ebben az országban ami lehet, hogy nincs annyira népszerűsítve, mint sok hely Cornwall-ban, de ettől egyedi és megismételhetetlen. És igen, érdemes ezért elindulni és megnézni, mert nem ugyanaz képről látni, mint élőben átélni.
Sok vízesés kép után vissza az öbölre ... kilátás félútról:
Ééééééééssss sikerült egyben leérnünk a partra :) A képek nagyon nem adják vissza, hogy mennyire gyönyörű volt ez a hely, sajnos azt még leírni sem lehet ... ezt látni és átérezni kell :)
Legyen bizonyíték, hogy tényleg ott voltam :D
Ritkán mondom - pontosabban írom -, hogy kedvenc képem magamról ... de ez az utolsó pont egy ilyan. Látszok én is, a fantasztikus környék ... örök emlék egy napról, amitől talán sosem tudok jobbat kérni.
Ezt a fantasztikus napot talán sosem tudtam volna megvalósítani, ha nem segített volna Sam és Andrew :)
Kitty
