Dream comes true ...

Sziasztok!


Az elmúlt 2 évben megfogadtam, hogy rendesen fogom vezetni a blogot, nem lesznek nagy lemaradások, de sajnos ezt ebben az évben sem tudtam teljesíteni. Sőt, közben már haza is értem ...

Augusztus elején hagytam abba a bejegyzéseket, pont egy olyan esemény előtt, amiről nagyon is be akartam számolni, de már hetek óta nem tudom befejezni, akárhányszor átolvasom mindig az az érzésem támadt, hogy valamit kihagyok, nem igazán tudom szavakba szőni azt a csodás dolgot amit átéltem ... ha nem is teljesen pontosan, de megpróbálok beszámolni eddigi életem legcsodásabb utazásáról :)


Augusztus 9, péntek


Mindenkinek vannak álmai, van aki kicsiben gondolkozik, van ki nagyban ... én sajnos pont utóbbiba tartozok. Ezzel nagyon nagyon próbára tudom tenni a körülöttem élőket, de szerintem a családom már rég belenyugodott, hogy ha én valamit a fejembe veszek, azt előbb vagy utóbb, de véghez fogom vinni. Persze már így is rengeteg álmom beteljesült, ami nem csak az én érdemem, mert sokszor a szerencse is mellém áll, így kicsit könnyebb a kivitelezés. Na jó, egy dolog a szerencse ... de ezen kívül még ott van jó pár ember, első sorban a szüleim, akiknek rengeteget köszönhetek és a "háttérből" próbálnak segíteni :)


Már elég fiatal korom óta vágyok egy különleges országba, Skóciába ... miért pont oda, minek a hatására ez a nagy rajongás, fogalmam sincs, sőt azt sem tudom, hogy hogyan kezdődött az egész. Talán már genetikailag belém lett kódolva, mert apukám is nagy Skócia rajongó, de ezt talán sosem fogom megtudni :)
Erről a gyönyörű országról láttam már rengeteg fotót, természet filmet és mindig bennem volt a vágy, hogy én oda egyszer eljutok. De az ember csak tervezget, álmodozik ... de ki tudja, hogy ez mikor is fog beteljesülni ...

Nem régen, úgy 3-4 évvel ezelőtt pedig egy szarvasbőgés közben jött egy következő nagy tervem, hogy én szeretnék szarvast fotózni. Jártam ki vadászatokra, több órát ültem a les tetején, hogy megjelenjen az én várva várt gyönyörű bikám ... de valahogy sosem akart össze jönni a dolog.
Több éve várok egy fotóra, ami tudom, hogy a laikusok számára őröltségnek tűnhet, de engem mindig az ilyen tervek éltetnek. Ameddig sok, nehezen kivitelezhető tervem lesz, addig fogom igazán, szívből csinálni a fotózást, mert addig rajongok érte, van célom ... ha nem így lesz, akkor nagy bajban leszek :)

Skócia, szarvasok ... ezek pontosan egy májusi éjszakáig csak is tervek és álmok voltak,de azon az estén megváltozott minden :)
Kaptam egy üzenetet Sam-től, hogy van-e kedvem menni nyáron pár napra Skóciába szarvas vadászatra? Nanááááááá, hogy van ... egy álom vált ezzel valóra.
A vizsgáim vészesen közeledtek, én pedig nem tudtam másra gondolni, csak, hogy augusztusban mehetek Skóciába ... azt hiszem akkor mindenkit kikészítettem a Skócia őrületemmel :D 

Teltek múltak a hetek, megérkeztem Angliába ... eltelt az első hónap is, és már nagyon nagyon közel voltunk az induláshoz. Pontosan augusztus 9-én, péntek délelőtt vágtunk neki a hosszú, 12 órás utunknak ami a Skót-Felföldön ért végett.

Első napunk inkább az utazásról szólt, néha néha megálltunk, néztük a gyönyörű tájat és várakoztunk a péntek délutáni dugókban.
Egyik pihenőnk pont egy Starbucks-nál volt, nem is kellett sokáig győzködnöm magamat, hogy vegyek egy kávét, még közel 3 órás út volt előttünk. Bementem a Starbucks-ba és kértem egy kis koffein pótló kávét, szokás szerint az eladó megkérdezte, hogy hogy hívnak ... mondom: Kitti
Néz rám furán és ráírja a poharamra, hogy Katie ... mondom megint neki, hogy KITTI!!
Próbáltam egy picit segíteni neki, hogy rájöjjön a nevemre és mondtam, hogy Kitti, mint a kis macska ... erre elkezdte ráírni, hogy CA ... Még mielőtt a macska szót leírta volna ő is rájött, hogy így biztos nem hívnak :D Ezért az első "Katie" próbálkozással együtt átsatírozta az utóbbit is.
Az eladó egyre tanácstalanabb lett és egy újabb pohár elővételétől várta, hogy majd megoldódnak a nyelvi problémáink ... nem,sajnos ez sem segített, pedig még kétszer elismételtem a neveme.
Ezek után nem volt jobb ötletem és elkértem a sráctól a filctollat és a poharat ... megírtam én helyette :D Jól meg is nézte az eladó a "fura" nevemet, de nem hiszem, hogy gyakran szolgál ki magyarokat :D

Éjfél után érkeztünk meg a szállásra és ekkor még nem sejtettem, hogy milyen gyönyörű helyre csöppentem ... :)

Kitty

Indulás előtt

Sziasztok!

Nem sok szabad időm maradt mostanság a blog írására, pedig nagyon rá férne az elmaradt napok pótlása. Most újból megpróbálkozok vele ...


Augusztus 7-8, szerda - csütörtök 

 Ahogy előző nap vége lett a 4 napos Paignton Championship-nek,gondolom nem nagyon kell magyaráznom a folytatást. Naná, hogy a képek válogatása következett , majd a szerkesztés és végül a tulajdonosok megtalálása volt a program a szerdai napon.
Sajnos erről nem sok izgalmasat lehet írni, mert elég monoton folyamat egy kreatív munka közben ... a kreatívat nem pont a kiállítási fotózásra érte. Persze ez is fontos rész, ilyenkor is sok mindent lehet alakítani, korrigálni, változtatni, de a lényegi rész már az exponáláskor eldőlt.
Szóval a napom nagy részét az irodában töltöttem  :)

Csütörtökre is maradt bőven munka, de már csak délelőttre. Délután egy közeli városba mentünk, pár dolgot elintézni, bevásárolni és este következett a pakolás ...
Péntek délelőtt indultunk ... :)

Kitty

The End ... Paignton Championship 4. nap

Sziasztok!


Folytatás ...

Augusztus 6, kedd 


Elérkeztünk a végéhez ... már mint csak a 4 napos kiállítás utolsó napjához. Persze ez a tény mit sem változtatott a napi rutinomon, mert a reggeli katalógus felvétel után megint fotózás volt.
Záró napra maradt a Toy és Utility group ... sajnos ezzel a két csoporttal nem sok mindent tudok kezdeni. Oké, van 1-2 fajta ami nagyon tetszik, de ennyiben ki is merült a dolog.
Itt főleg kis testű kutyákra kell gondolni, akiket még ringen kívül sem könnyű lefotózni földön fekvés, jobb esetben guggolás nélkül ... így remélem már mindenki érti, hogy miért nem a kedvenceim :D
Azért nem volt minden veszve, mert az akiták és az óriás uszkárok is ebben a csoportban vannak, így délelőtt megmenekültem a szükséges torna órai gyakorlatok bemutatásától :D
Előbbivel, akitákkal kezdtem a reggelt, de nem voltak népes osztályok, így hamar végeztem és más fajta után néztem. Ezt követték a törpe uszkárok, akiket a bíró pont a napnak háttal állított, így elbúcsúzhattam a normális képektől, mert a kutyák szőrén átvilágított a fény és a képeken úgy néznek ki, mint ha alig lenne szőr a fejükön ... ilyen képet meg egyetlen tulaj sem fog megvenni, ezért gyorsan feladtam ezt a tervemet is.

 Nem sokat kellett várnom, a törpék után jöttek a standard uszkárok ... imádom ezt a fajtát. Ha egyszer lesz annyi időm és energiám, hogy egy óriás uszkárt ilyen szuper groomingban tudjak tartani, mint amilyeneket a kiállításon látok, biztos nekem is lesz egy. Mindenkinek más a véleménye, de egy jól grooming-olt fekete standard uszkár bárhol simán tarolhat ... jó példa erre a kedvenc uszkárom, London aki amit tudott, már megnyert az USA-ban.
Most is a BOB-ot egy gyönyörű, fekete kan nyerte, aki később még a csoportban is első lett.

Na jó, uszkár imádat befejezve ... menjünk is tovább :D

Előző napi golf buggy élményt nem hittem, hogy lehet fokozni, de ezen a délután sikerült.
Sam akart csinálni egy képet a kiállítás területéről, de úgy ahogy ezt még senki sem valósította meg ... felülről.
Első ötletünk egy sárkányeregetéssel összekötött GoPro fotózás lett volna, de a szél nem akart nekünk kedvezni egyik nap sem. Mivel elértünk az utolsó naphoz, már nem akartunk kockáztatni, 100%-ra mentünk és újabb segítséghez folyamodtunk.
Úgy volt megbeszélve, hogy 2-kor egy kis kosárban felemelik Sam-et és úgy csinál pár képet és meg is van oldva a gondunk. De sajnos nem megy minden ilyen simán ... Sam-nek dolga volt, így ki maradt, hogy végre hajtsa ezt a feladatot? Naná, hogy én!
Nem lenne ezzel semmi gond, ha épp nem lennék tériszonyos , ami ezt a feladatot kissé megnehezíti :D Na de mindent a jó kép érdekében, ezért ezt is bevállaltam ...
Először be kellett másznom egy kis doboz szerűbe, ami egy traktor elején volt és így mentünk az általam jónak ítélt helyre. Egy egész nagy kört kellett tennünk, amire a kiállítás  túlsó oldalára értünk és elhaladtunk az irodák előtt is ... a tegnap megismert buggy-s srácok már messziről kiabáltak és nem értették, hogy mit is csinálok én ebben a kosárban :D
Végül a tökéletes helyszín megtalálása után csináltam jó pár képet, ha már ilyen magasra fel kellett mennem és még tetszett is a dolog. Amikor felemelt az a valami, már nem is foglalkoztam vele, hogy milyen magasan is vagyok.

Indulás ...

Már felülről

Késő délután már csak az utolsó két csoport és a Best in show volt hátra, amikor nekem már nem sok dolgom akadt.
Hosszú, de nagyon jó 4 nap volt, azt hiszem ez az év tetszett eddig legjobban ... talán csak a rengeteg élmény és jó dolog miatt, ki tudja :)


Kitty

Paignton 3. nap

Sziasztok!

Beszámolók pótlása folytatódik ...


Augusztus 5, hétfő 


Egy újabb hétfő, ami egyben egy újabb hét kezdetét is jelenti ... de nekem még mindig Paignton Championship van :)
Reggeleim még mindig kísértetiesen hasonlítanak egymásra, DogWorld sátornál kezdek, katalógust felveszem majd megyek keresni egy számomra érdekes fajtát, amit tudok fotózni.
Ezen a napon nem sokáig kellett törnöm a fejem, hogy hova is menjek ... Pastoral group volt, naná, hogy aussie-val kezdtem. Mivel nem nagyon változott a konkurencia az elmúlt évekhez képest, most csak 1 kutya érdekelt igazán, mert őt még sosem láttam élőben ... utolsó szón van a hangsúly, mert láttam már erről a kutyáról egy csomó képet közösségi oldalon, sőt a tenyésztője honlapján is fent volt fiatalabb korában, de azért így mégis másabb.
Hiába ez az egy kutya érdekelt, megnéztem az összes kant, le ne maradjak valamiről.
Tavalyi esetből tanulva most már nem fotóztam olyan bőszen, semmi kedvem nem volt egy újabb vitába keveredni a tavalyi illetővel, de akit lehetett azt megörökítettem.
Nem sok kan volt nevezve a kiállításra, így nem kellett órákat várnom a ring mellett, kereshettem másik fajtát a fotózáshoz.
Sajnos az aussiek bírálata a csarnokban volt, ezért próbáltam innen minél messzebb kerülni, mert nem szeretem ha magas ISO-t kell használnom és kicsi a mélységélességem. Tudom, aki nem fotózik, annak pontosan nem mond semmit az előbbi mondat ... de általában egy jó kiállítási fotó nem ilyen paraméterekkel szokott elkészülni.

Aussie után megnéztem a bearded collie-kat, ahol egy puppy osztályos kis szuka játéknak vélte a fényképezőgépemet és próbálta közelebbről is megismerkedni vele :D Gazdája próbálta minél távolabb tartani a kis kutyát tőlem, de nem nagyon sikerült ... majd leguggoltam hozzá és boldogan a nyakamba mászott :D Nem bántam, mert másfél éves koromtól egy bearded collie kannal nőttem fel, ő volt életem legelső kutyája ... nem tudom, hogy ennek köszönhető-e vagy már genetikailag benne volt a kutyázás, de biztos volt köze hozzá, hogy ennyire nagy állatbarát lettem.

Bearded collie-tól a bullmasztiff ringhez mentem ... na ez aztán a szélsőséges választás. De szerintem mindenki kitalálja ... persze, hogy volt otthon ilyen fajtájú kutyánk is. Igazából, az első kutya akit elkezdtem tanítani az egy kis bullmasztiff szuka volt, de mivel nem egy iramba fejlődtünk, így vele be kellett fejeznem és ezek után jött a golden retriever.
Nem hiszem, hogy sokan gondolták volna rólam, hogy a masztiff típusú kutyák is tetszenek, de a bullmasztiff az egyetlen amilyet szívesen nézegetnék otthon. Mind a kettő szukánk rettentő barátságos volt, bármit csinálhattunk velük, teljesen cica természetűek voltak, de ha sétára került a sor és valamilyen idegen közelebb jött hozzánk, akkor nem kellett félteni őket, simán megvédtek minket ... ami azon a környéken akkoriban nagyon jól jött.


Egy ringen kívüli bullmasztiff ... azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy miért imádom ezt a fajtát (is) :)

Ebéd után újabb eső jött, így a sátor alatt állva már azon gondolkoztam, hogy hogyan jutok vissza a csarnokba és a fotózás már a gondoltaim között sem szerepelt ... amikor egy férfi és a kutyája egy hatalmas esernyő alatt próbálta megtenni ugyanezt az utat, amit én gondolatban ... így született meg a kedvenc képem :)

Szerencsére az időjárás később kegyes lett hozzám :)
Már első naptól fogva irigykedve néztem azt a pár embert akik kis golfos kocsival "száguldoztak" a kiállítás területén, mert mindig is nagy álmom volt egy ilyet vezetni. Na jó, van ennél nagyra törőbb álmom is vezetés terén, de mindig tetszettek, így már ideje volt kihúzni a listáról :D
Szinte minden nap mondtam Sam-nek, hogy kell szerezni egy ilyen kocsit ... és ezen a napon teljesült is a kívánságom :)
A srácok úgy gondolták, hogy csak be akarok ülni az utas oldalra és úgy megyünk egy kört ... naaa neeem, ha már ilyen közel vagyok ehhez a lehetőséghez, persze, hogy én fogok vezetni :D
3 éve vezetek autót, nem egy ilyen kis valami fog majd pont rajtam kifogni ... úgy sem nehezebb, mint egy sima kocsi :D
Így végül én is "száguldozhattam" a golf buggy-val és épségben visszaértem a kísérőmmel ...nem tudom, melyikünk élvezte jobban :D


Épp golf buggy őrületben :D

Kitty

Paignton 2.0 ... avagy magyarok mindenhol vannak :)

Sziasztok!

Folytatódjanak a beszámolók ...


Augusztus 4, vasárnap


Újabb nap, újabb kiállítás, újabb munka ... ez volt a Championship második napja, vagyis még csak a felénél tartunk :D
Reggel szokásos rohanás, Sam a junior handler ringhez megy, én pedig a katalógusokért. Miután ezzel készen lettem, újból a bírálatok felé vettem az irányt és próbáltam valami szimpatikus fajtát keresni magamnak.
Hound group volt ezen a napon, ezért először a Petit Basset Griffon Vendeen-t néztem, de amire ez vége lett és át akartam menni az afgán agarakhoz, addigra az eső is megérkezett. Sátor alól esőben futó kutyát nem szerencsés fotózni, ezért próbáltam inkább hasznosan tölteni a fotózás nélküli időmet és szétnéztem kicsit ünneplés ügyben.
Nem is kellett messzire mennem, épp a már említett afgán ringnél ünnepelt egy társaság egy szép nagy tortával ... persze erről Sam-nek is kellett szólnom, így már ketten tértünk vissza a helyszínre. Először azt hittem, hogy szülinap van, de kiderült, hogy az egyik kutya győzelmét ünneplik ... de ezt az újság számára ugyanolyan hírértékkel bír, ezért kötelességünket teljesítve le is fotóztuk őket.
És ezek után kezdődik mindig a jó rész, mert ilyenkor minket is megkínálnak ... én meg rendes ember vagyok, és semmit sem utasítok vissza :D

A torta :)

Ebéd után Sam-mel újból külön váltunk, és elindultam szétnézni, tán találok valami érdekeset, vagy épp bírálatot tudok fotózni. Ahogy közeli teendőimen gondolkoztam, egyik ismerősöm jött velem szemben és megálltunk beszélgetni. Az egyik stand előtt ragadtunk le, ahol az eladó igen nagy érdeklődést mutatott a mi beszélgetésünk iránt.
Nem értettem, hogy miért áll olyan közel hozzánk, miért figyel minket ... de úgy voltam vele, hogy csak egy újabb kíváncsi ember, akinek épp nincs jobb elfoglaltsága.
Miután elbúcsúztam az ismerősömtől, gondoltam, hogy benézek a már említett árushoz, úgy is akartam egy új felvezető nyakörvet venni és ki tudja, hogy nem-e találok itt. Elindultam a sátor felé, nézelődtem, épp az ollóknál álltam, amikor az eladó megkérdezte : Can I help you?
Erre már jól begyakorolt válaszom volt: No
Nem nagyon akartam, hogy megpróbáljon valami dolgot rám beszélni angolul, amihez aztán érdemben úgy sem sokat tudok hozzá szólni, ezért próbáltam minimálisra lecsökkenteni a beszélgetésünket.
Sajnos a nemleges válaszom nem volt elég, az eladó srác jött utánam és nem adta fel ...
Még mindig az ollóknál álltam, amikor újból megkérdezte angolul, hogy: Ugye nem akarom lefotózni őket?
Oké, kezemben volt a gép, de semmi ilyen szándékom nem volt ezért újból a már jól begyakorolt No, no, no-t mondogattam :D
Erre a srác megszólalt: Do you want speaking MAGYARUL??
Ahogy kiejtette az utolsó szót a száján, nekem teljesen elkerekedett a szemem ... itt vagyok Anglia végén, eddig meg voltam győződve, hogy egyedüli magyar vagyok és kiderül, hogy nem :D
Így ismertem meg egy magyar srácot aki hosszú, és kalandos útja végén Angliában kötött ki. Azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ ... :)

Késő délután még volt a csoport bírálat, de a napom csúcs pontja az volt, hogy több, mint 1 hónap után valakivel tudtam beszélni élőben magyarul ... ez biztos nem hangzik valami nagy dolognak, de amikor a hét összes napján csak is angolul szól hozzám mindenki és azon töröm magam, hogy minél szebben, jobban és angol nyelvtannak megfelelően fejezzem ki magam, na az nem könnyű. Felüdülés volt, hogy beszélgethettem magyarul :)


Kitty

Paignton Championship 1. nap

Sziasztok!


Beszámolók folytatása ...


Augusztus 3, szombat


Már harmadik nyaramat töltöm Angliában és van ami ezek alatt sem változott ... naná, hogy Paignton Championship :) Harmadik éve vágok neki ennek a nagy kiállításnak és ez évben még a kezdés is 3-ára esett ...ennyi véletlent :D

Szombaton kezdődött az első nap a Terrier és Gundog csoporttal. Írtam már korábban is róla, de itt nem úgy vannak a fajtacsoportok, mint otthon. A The Kennel Club más milyen rendszer szerint szervezi a kiállításait, ami nem csak a fajtacsoportokra vonatkozik, hanem az osztályokra is. Így, harmadik év után már körvonalazódnak a dolgok, ismerem is az összes osztályt, de sikerült jól összekavarniuk az elején :D
Napunk a szokásos menetrendet követte ... DogWorld sátor meglátogatása, infó gyűjtés, katalógus begyűjtés és mindenki ment a saját dolgára. Sam a junior handlerekkel volt elfoglalva, én pedig a bírálatokat néztem és vadásztam az érdekes, fura eseményeket, kerestem a szülinaposokat vagy csak simán ünneplőket.
Ha már ezen a napon volt a Gundog group, természetesen megnéztem a golden retrievereket ... ha valaki nem tudná az első kutyám , Molly egy golden retriever. Most már nyugdíjas napjait tölti a nappaliban lévő fekhelyén, de 11 évvel ezelőtt még heti rendszerességgel jártunk kutya iskolába, néha kutyakiállításra, és neki köszönhetem, hogy belekerültem a kutyás közegbe.
Sosem értünk el kimagasló kiállítási eredményt, nem is voltunk a vadászkutyások mintapéldája, de minden dolog, ami most már lényeges az életemben ide vezethető vissza. Ha nem kezdtem volna el kutyázni, ma biztos nem így fotóznék, nem ülnék itt Angliában és rengeteg szuper dologból kimaradtam volna.


Molly nyugdíjasként :)

Húúúhaaaa, megint megvolt a kitérő és az elkalandozás ... de inkább folytassuk a golden bírálatnál :) Szóval reggel letelepedtem a ringnél, mert kíváncsi voltam az itteni kutyákra és a bíró munkája is nagyon érdekelt. Egy nagyon jó kennel tenyésztője bírált, akinek nagyon tetszenek a kutyái, ezért mindenképp kíváncsi voltam, hogy milyen döntések fognak születni ezen a napon.Persze, már nem vagyok napra kész ebben a fajtában, inkább csak a régebbi nagy kenneleket ismerem, de mindig jó látni, hogy az anyaországban, milyen a populáció.
Már az Puppy osztálytól követtem a bírálatot, figyeltem a kutyákat... de munka miatt vagyok itt, nem szórakozásból,ezért csináltam pár képet is a körben lévőekről. Sajnos a 70-200-as telével semmi esélye sincs az embernek eltűnni a tömegben, elég kevés ember hiszi el rólam, hogy csak úgy, magamnak fotózok :D
Ezen a napon is pontosan így volt, az egyik ringtitkár rögtön ki is szúrt és gyors infó szerzésbe kezdett ... Miért vagyok itt? Kinek fotózok?? Magamnak vagy a klubnak?
Ilyenkor jön a gyors, kitérő válasz, hogy újságnak fotózok és kész ... nem akarok semmiképp se nagyon belefolyni a témába, na meg a túl hosszú és bonyolult angol magyarázkodás nem is az én terepem, ezért mindig próbálom leminimalizálni az ilyen eseteket. Szerencsére a fent említett embert nem kellett sokáig győzködnöm, elfogadta a rövid választ és dolgozhattam tovább.
Napom nagy részét a goldeneknél töltöttem, de néha átsétáltam megnézni másik ringeket is, mert volt még pár kedvenc fajtám ... persze, végül mindig a "kiindulási helyemhez" tértem vissza, és a személyzet mindig jó kedvűen fogadott.
Délután 3 körül már a golden retrieverek utolsó osztályai voltak soron, amikor oda jött hozzám az egyik ringtitkár és a kezembe nyomott egy üveg vizet majd hozzá tette: Úgy is egész nap itt vagy és dolgozol, adok egy vizet ... :)
Na ilyet se láttam még, pedig jó pár ring mellett töltöttem órákat. Nagyon rendes gesztus volt és tényleg életmentő még egy fél liter víz is :)

Épp vártam a Best Of Breed választást, kissé elkalandoztak a gondolataim, amikor egy hatalmas férfi lépett mellém és elkezdett hadarni valamit ... Nem értettem pontosan, hogy mit akart, ezért kedvesen megkérdeztem, hogy Tessék?
Ezen a ponton fogalmam sem volt, hogy mi történt vagy épp mit gondolhatott rólam, de rettentő lassan, szinte szótagolva kezdte el ismételni: Youuuu ... toooook ... pictures ...
És ami közben ezt mondogatta, próbálta a szavait nyomatékosítani és a kezével fényképezést utánzott. Én meg álltam ott teljesen értetlenül ... magyarul sem értem ha csak úgy valaki odapattan mellém és elkezd valamit hadarni, nem, hogy angolul. Ezek után közöltem vele, hogy nyugodtan mondja normálisan, mert megértem, csak az előbbi hirtelen hadarás kicsit sokkkkkkk volt :D 

Fajta bírálatok után jött a szokásos csoport, ahol már csak Sam dolgozik, így ilyenkor én már csak a hazafelé indulásra koncentrálok :D


Kedvencem a terrier group-ban :)

Kitty

Dartmoor

Sziasztok!


Egy újabb nap ...


Augusztus 2, péntek 


Ez a napunk inkább a pihenésről szólt, mert az elkövetkező 4 nap nagyon nagyon mozgalmasnak ígérkezett a sok munka miatt ... de majd erről beszámolok a követező posztban :)

Délután elmentünk a Dartmoor Nemzeti Parkba, nem messze ahol már korábban is voltunk. Most is jött velünk Tennant és Lottie, akik nagy részt a vízben töltötték az idejüket.
Tennant-tal gyakorolt Sam, Lottie pedig boldogan követte és közben ismerkedett a vízzel. Először egy sziklás részen voltunk, majd onnan mentünk át egy kialakított medencéhez, ahol már volt lehetőségük a kutyáknak is úszni.


Pár kép a délutánról

Kitty

Röviden

Sziasztok!

Lassan, de biztosan haladok a bloggal ... végül is a jó munkához idő kell ... azt hiszem mindenki ismeri a folytatását :D



Július 30, kedd -  Augusztus 1, csütörtök


Nem, nem írtam félre semmit sem ... okkal került 3 nap egy bejegyzésbe :) Ezen a 3 napon el kellett utaznunk egy fontos dolog miatt. De most erről nem akarok hosszú bejegyzést írni, mert ha szerencsés volt az utunk, akkor később beszámolok róla :)

Azt hiszem megszületett az eddigi legrövidebb bejegyzésem is :D

Kitty

Union Jack cheesecake

Sziasztok!


Újabb bejegyzés egy angliai napomról :)


Július 29, hétfő 

Előzetes tervek szerint több munkák is lett volna erre a napra, de újból el kellett mennünk Totnes-ba az állatorvoshoz.
Ha már úgy is bolt felé járunk, gondoltam, hogy újból meglepem a a többieket valami finomsággal. Múltkor tiramisu volt, amit már kihúzhatok a listáról, ezért valami egyszerű, de annál finomabb süti után néztem. Otthon nincs sok gondom a édességek elkészítésével, mert ismerem magyarul az összes hozzávalót, tudom mit hol találok meg ... de az itteni dolgokkal kicsit gondban vagyok, félek is, hogy valami hozzávalót rosszul értelmezek és akkor a rosszul fog elsülni a tervem.
Hirtelen nem jutott semmi sem eszembe, ezért gyors segítséghez folyamodtam és megnéztem az lementett süti receptjeimet, ahol találtam egy túlon túl egyszerűnek tűnő, kevés hozzávalót igénylő cheesecake receptet. Még soha sem csináltam ilyen tortát, erről a receptről meg fogalma sem volt, hogy milyen lesz ... de úgy gondoltam, hogy ez a kevés és nagyon egyszerű hozzávaló csak nem rontja el a meglepetésemet.

Sam megint kirakott a Morrisons-nál, majd vásárlás után felvett és jöttünk is haza.
Késő délután fogtam neki a torta elkészítéséhez, ami miatt folyamatosan aggódtam, mert fogalmam sem volt, hogy jól csinálom-e, finom lesz-e, mindent rendben lesz-e :D
Aki ismeri a cheesecake-et, az tudja, hogy nem igényli a sütést, általában csak a krémnek meg kell dermednie ...  de ezzel én csak ekkor szembesültem, fogalmam sem volt, hogy mennyire lesz jó az én sütős változatom. Ahogy már írtam, e desszert elkészítéséről pontosan a 0-val megegyez tapasztalatim vannak :D Vacsora előtt megsütöttem a tortát, illatra rendben volt ... már kevésbé aggódtam :)

Miután befejeztük az ebédet már csak a díszítés maradt. Ez volt a másik félelmem, mert nagyon szuper ötletem volt, de reméltem, hogy a kézügyességem sem hagy cserben.
Úgy gondoltam, ha már Angliában csinálom meg az első cheesecake-emet, akkor ahhoz igazi angolos díszítés dukál ... vettem egy nagy doboz áfonyát és epret ... innentől pedig már nem nehéz kitalálni :)
Naná, hogy az áfonya volt a Union Jack kék része, az eper pedig a piros csíkok. Sajnos a tejszínhabnak, vagyis a fehér sávoknak már nem maradt hely, de így is nagyon mutatós lett :) És még a többiek tetszését is elnyerte a végeredmény.
Utolsó próbatételként már csak a kóstolás volt hátra ... huuuh, nem akarok áradozni, de tényleg szuper lett. A sajtkrémbe még tettem áfonya darabokat, így nagyon jól passzolt a krém édes ízéhez a savanykás gyümölcs.
Mindenki "süti vizsgáján" jól szerepelt az új desszertem, és azt hiszem ez lesz az újabb alapom, amit majd kedvem szerint fogok variálni :)

A fotós-anglia beszámolós - állatos blog egy poszt erejéig újból sütis bloggá alakult :)



Union Jack cheese cake

Már felvágva

Kitty

Egy újabb vasárnap

Sziasztok!


Újabb nap, újabb történet ...


Augusztus 28, vasárnap 

Előző napi Gables Farm-os munkánk után azt hiszem senkit sem lep meg, hogy a napunkat az irodában töltöttük. Ha valaki fotózik és el szeretné adni a képeit ( direkt nem írtam fotóst ... nem érzem magam annak ), akkor annak nincs olyan, hogy kora reggel vagy éjszaka, hétvége vagy épp ünnepnap. Teljesen mindegy, hogy épp vasárnap van, a munkát akkor is meg kell csinálni, képeket le kell válogatni, majd megszerkeszteni.
Ebben a szakmában nem úgy mennek a dolgok, mint pl. egy irodai munka során, hogy szombaton és vasárnap még a fű se nő.
De ehhez már volt időm hozzászokni amikor fotós stúdióban voltam asszisztens, ott is ugyan így mennek a dolgok. De ha valaki szereti, amit csinál, akkor nem aggódik azon, hogy egy esti buliból kimarad, mert másnap kora reggelre be kell érni a fotózásra ... minden szakmának vannak előnyei és hátrányai, de ezekért a dolgokért az embert úgy is kárpótolni fogja az a rengeteg szuper dolog és kedves ember, akivel munkája során összeakad :)

Húha, újabb elkalandozás ... szóval vasárnap délelőtt munkával telt,délután pedig takarítottunk, de gondolom utóbbi senkit sem érdekel :D

Na meg, hogy a kép se maradjon el ... legyen egy kis mops az előző napi fotózásról :)

Kitty

Gables Farm

Sziasztok!


Beszámoló folytatása ...


Július 27, szombat 


Elkezdődött egy újabb nap, egy újabb hétvége ... ahogy általában szokott lenni, ez a nap is munkával telt.
Reggel Plymouth-ba menetünk a Gables Farmra, ahol egy menhely van. Írtam már róla többször is, tavaly és 2 éve is voltunk itt family dogshow-n, sőt tavaly még gazdira váró kutyákat és kiscicákat is fotóztunk. Utóbbit szeretem legkevésbé, mert mindig szomorú dolog látni a sok otthontalan állatot.
Elég sok megunt, vagy már "használhatatlan" kutya végzi itt és várja, hogy valamelyik látogatónak felkeltse az érdeklődését. Sajnos ugyan ez igaz acicákra is ... :(

Ezen a napon kutyakiállítás miatt jöttünk, de ahogy elfoglaltuk a helyünket és elrendeztünk mindent, elmentünk megnézni a menhely lakóit. Persze - mint minden alkalommal - most is lett kedvenc menhelyes lakóm. Reggeli séta alkalmával 2 cicát is kinéztem magamnak, akik épp új örökbefogadóra vártak. De mivel otthon már így is van 2 macskánk, akik néha elég bajt okoznak ... azt hiszem, egy újabb cicának nem nagyon lenne sikere :D

Egyik kedvenc cica ... mint egy kis hiúz, teljesen oda vagyok a kis bojtjaiért a füle végén :D

Cica örökbefogadó terveimmel felhagyva inkább visszamentünk a kocsihoz és vártunk az első fotózandó alanyokra. Napunk hátra lévő részében a nyertes kutyákat kellett fotóznunk, majd pedig jöttünk is haza :)


Vacsora után nagyon finom desszert várt ránk ... Andrew csinált nekünk palacsintát, amit Nutellával és tejszínhabbal turbóztam fel.Még otthonról hoztam a "receptet", mert ha épp édesség hiányom van akkor szoktam amerikai palacsintát csinálni, azt megkenem Nutellával, rakok rá banánt ( csak, hogy egészséges maradjon :D ), majd arra jön a tejszínhab ... nagyon nagyon finom, már a családomat is megfertőztem ezzel a kreációmmal, sőt volt már vanillia pudingos-almás - fahéjas változat is, de egyik sem az a fogyókúra barát édesség :D

Kitty

Mint egy csoda ...

Sziasztok!


Az elmúlt időszak nagyon nagyon zsúfolt volt ... munka, utazás, sok egyéb elfoglaltság. De most újult erővel nekikezdek a lemaradásaimnak  :)
Következzen egy fantasztikus hajnali élmény ...

Július 26, péntek


Hajnali 5 óra és csörög a telefonom ... neeeeem, sajnos nem nyomtam félre a fáradtságtól előző este az ébresztőmet. Nincs mit tenni, fel kell kelni, még ha a jó meleg takarón kívüli hőmérséklet nem is győz meg igazán erről. Álmosan, de annál bizakodóbban felöltözök, majd 6 óra felé elindulunk ...

Utunk egy nem messzi tanyára vezet, ahol megérkezve hangos és annál izgatottabb kutyaugatás fogad minket ... nem, nem miattunk volt, ők már tudták amit még én nem :D
Kedves hölgy fogad minket a farmon, beszélgetünk vele, megnézzük piciket, majd elindulunk az út vége felé, hogy ott megvárjuk a felnőtt kutyákat.
Nem más miatt keltem fel hajnalok hajnalán, mint, hogy megnézem, ahogy 100 db foxhoundot elvisznek sétálni. Nem, a szám nem elírás, nem is túlzok ... a tulaj mondta :)
Fél 7 körül kinyitottak egy nagy kaput, ami mögött várakozott ez a bizonyos 100 db kutya és elindultak a szokásos reggeli sétára. A kezdeti döbbenettől, - ami kicsivel később csodálattá változott - alig tudtam fotózni, de azért sikerült pár képet csinálnom a hihetetlen látvány megörökítése miatt ... közöttük a kedvencemet is.

Bele se tudtam gondolni, hogy 2 db ember (!!!!!) ezzel a rengeteg kutyával, hogy is fog majd boldogulni, hogyan lehetséges egyáltalán, hogy  nem szaladgálnak össze-vissza.Szívesen megmutatnám ezt fegyelmet egy-két kutyatartónak, akik még 1 kutyát sem tudnak elvinni sétálni. Itt minden kutya ismerte a falka szabályait, mindenkinek megvolt a helye és összeszokott csoportként mozogtak.
Mi csak egy darabig kísértük őket, majd megvártuk, hogy visszaérjenek hozzánk és úgy próbáltunk pár képet csinálni.
A fajta kimondottan róka vadászatra lett tenyésztve, erre utal a neve is ... szóval ha valami dolog mozog a falka előtt, ők arra szívesen vadásznak. Ez esetben Sam és én voltam a "róka", mert mi próbáltunk előttük futni és képet csinálni róluk. Ezek után teljesen átérzem a róka félelmét vadászat közben, mert nem valami boldog dolog 100 db kopó előtt futni :D Senki se gondoljon rosszra, nagyon barátságos és kedves kutyák, nem támadtak volna meg, de azért csak bennük van az ösztön ... ezért tartják és tenyésztik őket.


Én és a kutyák

Séta befejezése képen elmentünk a patakhoz megitatni a kutyákat, majd visszamentünk a farmra, mert következett a reggeli etetés. Utóbbit már nem láttam, mert addigra eljöttünk, de biztos nem 5 perces munka.

Ezen a napon még volt egy fotózás, farmot kellett dolgoznunk, de szerintem mindenki sejti, hogy a legszuperebb dolog a reggeli sétáltatás volt :) Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet láthatok, de nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem :)

Kitty

Egy újabb nap

Sziasztok!

Egy jó hosszú, munkával teli hétvége után újból neki kezdek a blognak :)


Július 25, csütörtök 


Azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom egy munka utáni másnapot :) Pontosan így kezdődött ez a reggel is ... kicsivel tovább aludhattunk és nem kellett sietnünk sehova sem időre. Nyugodtan iszogathattam a kávét és elmélkedhettem a friss híreken, de hamarosan ennek is vége lett, mert kezdődött az irodai munka az előző napi Dunster Country Fair után. Ilyenkor nézzük át a képeket, válogatunk, startszámot keresünk majd hozzá tartozó tulajdonost ... ez az amivel általában a délelőttünk telik, mint ezen a napon is.

Szükséges teendőket ebédig befejeztük, majd ezt követően újabb szabad délután következett. A hőmérséklet sokkal tűrhetőbb lett, elmentünk sétálni Lottie-val és Tennant-tal, de közben gondoskodtunk az "eltűnt kutya" nyomról is a K-9-es gyakorláshoz. Mivel csak folyamatos tréningekkel és különböző típusú feladatokkal lehet felkészíteni a kutyákat az éles keresésre, ezért ha az idő is engedi, próbálunk gyakorolni.Én szoktam az "eltűnt" kutyával sétálni, majd az előre megbeszélt helyen megállunk ... kicsivel később pedig Sam és valamelyik bloodhound elindul a nyomon és megkeres minket. Általában egy ilyen feladat a "nyomfektetéstől" a keresésig kb. 1-2 óra, de ez függ a nyom hosszúságától és, hogy mennyire "hidegnek" kell lennie. Talán leírva egy kicsit bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. 


Ha már szóba került a K-9 ... múltkor írtam egy fotósról és újságíróról, akik emiatt jöttek ide. Elküldték nekünk is az újságot és Tennant-tal épp illusztráljuk benne a segítést :D

Kitty

Dunster Country Fair

Sziasztok!


Újabb nap, újabb beszámoló ...


Július 24, szerda 


Pár napos pihenés után ezt a reggelt kicsit korábban kezdtük, nem ültünk olyan nyugodtan az asztalnál a kávét iszogatva ... ezen a napon az észak devoni Dunster városába mentünk fotózni. Aki már a blog kezdete óta lelkes olvasóm, annak ismerős lehet ez a hely, mert már 2 évvel ezelőtt is voltunk itt.
Mi a kutyakiállítás miatt érkeztünk, de van itt pony show, vadászkutya kiállítás, vadászgörény gyorsasági verseny, rengeteg árus és otthoni búcsú hangulat. Utóbbiért az ugráló várak hangos használói és a megnyerhetetlen ajándékokat kínáló céllövöldék a felelősek,,
Délelőttöm jó részét a póniknál töltöttem, itt próbáltam minél több használható képet csinálni. E folyamatot csak az ebéd szakította félbe, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet ... pedig ennyi pénzért akár fish & chips-et is ettem volna máshol, de itt nem nagyon tudtam válogatni.

Ebéd után a kutyakiállításnál táboroztam le, de ekkor már a csoport bírálatok mentek. Az Open show-kon ez teljesen másképp megy, mint nálunk ... itt simán le lehet késni a csoportot ha az ember nem figyel eléggé. Ezek után következett a Best In Show, majd a Puppy BIS. Mind a kettőt meg kellett várnunk, mert le kellett fotózni a nyerteseket, de utána végre megehettük a várva várt desszertért. Épp ezért szeretem ezt a fairt, mert itt lehet venni nagyon finom Styles fagyit, amit nem nagyon lehet máshol fellelni. Kb. 1 évvel ezelőtt ettem utoljára ilyen hűsítő finomságot, szóval már itt volt az ideje, hogy felelevenítsem a fantasztikus ízét.

Végére egy kép, hogy senki se hiányolja a fotót a bejegyzésből :) Rengeteg képem lett, de gondolom senki sem akar idegen embereket nézegetni vagy épp mozgásban lévő kutyákat ... ezért most csak 1 fotó kerül ebbe a részbe :)

Kitty

Dartmoor

Sziasztok!


Újabb beszámoló a végeláthatatlan lemaradásból :)


Július 23, kedd ... 

Reggelünk és délelőttünk a szokásos menetrendben zajlott ... utóbbit az irodában töltöttük az intézni valókkal és az elmaradásokkal.
Mivel ez egy újabb szabad napnak ígérkezett, ezért valami délutáni elfoglaltság után néztünk. Úgy is Andrew ajánlott egy helyet a dartmoori nemzeti parkban, hogy ott lehet kutyát úsztatni ... jobb alkalmat sem találhattunk volna, hogy elvigyük a kutyákat sétálni és pár jó fotót is csináljunk.
Ötletadónk összes utasítását betartva vágtunk neki az útnak, kitartóan sétáltunk a völgy felé ahol van egy folyó ... megérkezve egy gyönyörű, mesebeli kis patakot találtunk. Szuper fotós helyszínre bukkantunk, de eredeti tervünk - vagyis a kutyák úsztatása - meghiúsult. Ez az alacsony víz akkor lett volna nekünk hasznos ha kis yorkikat akarunk úsztatni ... azt hiszem Andrew túl kicsi volt, amikor utoljára itt járt. Végül is az idő múlásával csak szépülnek az emlékek. 


Telefonos kép a helyszínről ... nagyon nagyon nem adja vissza :(

Még szerencse, hogy vittük magunkkal a GoPro-t és Tennant segítségével kipróbálhattuk. Így végre láttuk, hogy min is megy keresztül egy kutya azért, hogy vissza hozzon egy botot.A videókon kívül én még csináltam képeket, ahogy Tennant a kis vízeséseken egyensúlyozva hozza vissza a zsákmányt ...  mondanom sem kell, hogy mindig próbált a legkönnyebb és legvízmentesebb útvonalon visszajutni, de azért lett pár jó vizes képem róla.


 Tennant és a GoPro

Tennanton kívül jött még velünk Lottie, a kis lurcher szuka. Ő még nagyon kezdeti fázisban van a vízzel, inkább csak most ismerkedik vele, így érthető a bizalmatlansága. Ha épp nem Tennantot próbálta követni, akkor a parton pihente ki az új élményeket.
Késő délután jöttünk értünk haza, és készültünk a másnapra :)

Lottie épp pihenés közeben :)

Pár kép a sétáról :

Kitty

A tiramisu

Sziasztok!


Lassan két hét a lemaradásom ... az az érzésem, hogy sosem fogom utol érni magamat :D



Július 22, hétfő 


Egy újabb munka mentes nap, de azért nem kellett így sem unatkoznunk. Reggel minden ment a szokásos menetrendben ... kávé, reggeli és a hírek elolvasás, így legalább van egy kis fogalmam, hogy mi is történik otthon.
Délelőtt el kellett mennünk az állatorvoshoz, ami Totnes-ben van ... és ha már arra felé járunk, úgy gondoltam, hogy ideje lenne egy kis bevásásárló túrának a közeli szupermarketben és beszerezni pár alapanyagot valamilyen sütihez. Lassan 4 hete itt vagyok és még egyetlen egy finomságot sem csináltam .. na ezt rögtön orvosolni kell :)
Gyors felmérés után a tiramisu mellett döntöttem és elkezdtem előkeresni a sütihez való alapanyagokat. Amire indultunk az állatorvoshoz, én már kész listával vágtam neki az útnak.
Ameddig Sam elment a dokihoz a kutyával, én magamba bevásároltam az esti desszerthez. Tavaly már voltam ebben a Morrisonban, de ki emlékezik, hogy akkor mi hol volt ...
Gyorsan végig szaladtam a sorok között, megtaláltam a mascarpone-t, mandula aromát, pár dolgot amire még nekem szükségem volt, de a baba piskóta csak nem lett meg. Néztem a kekszeknél, a süti készítő és dekoráló résznél, csokiknál, minden olyan helyen, ahol nekem evidens volt a fellelhetősége.
Végül  10 perc felesleges rohanás és futározás után feladtam és segítség után néztem. Nagyon kedves hölgy elvezetett a fűszeres, konzerves részhez és kezembe adta a tiramisu egyik alapanyagát. Megköszöntem neki, majd megnyugodtam, hogy nem én vagyok a vak ... csak itt furán gondolkoznak :D

Miután hazaértünk, neki is kezdtem a desszert elkészítéséhez, mert több órát kell állnia mielőtt megkóstoljuk. Kis aggódástól eltekintve csak készen lett a süti, ami kicsit másabb lett, mint az otthoni változat, de a végeredményre senki sem panaszkodott. "Tesztalanyaim" egyedül csak az alkoholt hiányolták, ami nekem fura, mert én azt sosem teszek bele, csak mandula aromát.De a következőben már újítanom kell :)



Egy kép a végeredményről

Kitty 

A privát tengerpart

Sziasztok!


Folytatódjon az elmaradt események beszámolói.


Augusztus 21, vasárnap


Elérkezett a hét utolsó napja, és mi mással tölthetnénk mint pihenéssel. Az időjárás egyre melegebb és az embernek semmi kedve itthon ülni, ezért inkább a vízpart felé vettük az irányt.
Korán reggel összepakoltunk minden szükséges dolgot és a kis hajóval felszerelkezve indultunk Port Gaverne kikötőjébe. Ez alkalommal már sokkal szerencsésebbek voltunk, mert egy kicsi köd sem volt ... de, hogy ne legyen minden annyira jó, most sokkal nagyobb hullámok voltak, amivel én még annyira nem tudok megbarátkozni. 9 óra körül vízre tettük vízi járművünket és elindultunk megfelelő tengerpartot keresni.

A magas hullámok miatt nem akartunk messzire menni, ezért egy közeli kis parton kötöttünk ki. Senki nem volt itt ... igaz, csak hajóval lehet megközelíteni vagy ha az ember leugrik a magas sziklákról, de az pontosan egyenlő egy öngyilkossággal. Így biztosak lehettünk benne, hogy kellő védelemmel van ellátva magán tengerpartunk és senki sem fog minket megzavarni e remek napon.
Először kipakoltunk minden fontos csomagot a hajóból, megfelelő helyet kerestünk nekik és mindenki elfoglaltság után nézett. Magam részéről a napozást választottam, legalább bepótoltam a tavalyi nyarat is. Miközben önfeledten élveztem a Nap D-vitaminban dús melegét, hallgattam a tenger megnyugtató morajlását és élveztem, hogy senki sem zavar meg fantasztikus időtöltésemben ... egy közeledő hajóra lettem figyelmes. Néztem a vízi járművet, ami csak nem akart irányt váltani és pár perccel később rájöttem, hogy felesleges bármiféle csodára várnom, a békés, lakatlan tengerpart nemsokára nyüzsgő beach-é fog átalakulni :(
Egy 5 tagú családdal és 2 kutyával lettünk "gazdagabbak", aminek nagyon nem örültem. Ha ilyesféle társaságra vágynék akkor bármelyik tengerpartra elmehetnék ... és ezek után gyorsan el kellett hessegetnem a békés pihenőnapról szőtt álmaimat.
Ha már a napozás nem jött össze, inkább a vízben folytattam tovább a "programomat". Első lépés a hideg leküzdése volt, ami nekem nagyon nehezen megy, még szörfös ruhában is ... fázós típus vagyok. Végül csak csak sikerült túl lépnem a hideg víz okozta problémáimon és elkezdhettem életem első "búvárkodását" pipával.Kezdeti nehézségeken kívül kimondottan tetszett, hogy nem kellett csukott szemmel úsznom a víz alatt és sokáig elláttam. Az óceán gyönyörű, türkiz kék volt és nagyon tiszta ... amikor még sütött a Nap is, olyan volt, mint ha egy mediterrán szigetnél úsznék :)

Szerencsére hívatlan vendégeink nem sokáig időztek a parton, mert a közeledő dagály miatt nem tudták már hova kikötni a hajót és inkább az indulást választották. Minket ilyen veszély nem fenyegetett ... egy darabig :D
Mi még egy jó órát maradtunk és kiélveztük a nyugalmat, de 
 körül nekünk is indulnunk kellett, mert a tenger vissza akarta hódítani saját területét.

Kitty

Mothecombe beach újból

Sziasztok!

Következzen egy újabb nap beszámolója ...


Július 20, szombat


Reggel egy kis késéssel, de sikerült elindulnunk egy újabb munka helyszínére. Tengerparti kutyasétáltatás volt a program, mi részünkről pedig eme alkalom megörökítése.
A besset hound club szervezte, így nagy részben ez a fajta volt jelen, de bárkit szívesen láttak, aki kutyával vagy anélkül akart csatlakozni.A helyszín pedig a kedvenc tengerpartom, a Mothecombe beach volt.Már írtam róla a blogban, azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom ezt a fantasztikus helyet.
11 körül indultunk le a partra egy csomó basset hund-dal, 3 terrierrel, 3 bloodhounddal, springer spániellel, labradorral és még jó pár fajtával. Kedvenc fotó alanyom Tess, a springer spániel volt, aki mindig talált valami üldözni valót a vízben :) Sőt, a séta végén még a fényképezőmet is játéknak vélte, folyamatosan követett és remegve várta, hogy mikor dobom el neki a gépemet.

Tess

Először felsétáltunk a folyóhoz, mert ott sokkal könnyebb a rövid lábú kutyáknak és a strandolni vágyóakat sem zavarjuk. Majd egy óra elteltével visszafelé vettük az irányt és szerettünk volna lemenni a tengerpartra fotózni Sam barátaival,Evelyn-nel és Rob-bal akik a 3 bloodhoundot és a spánielt hozták ... de mindez csak terv volt, mert a természet nem így gondolta. A tenger olyan gyorsan közeledett felénk, hogy semmi esélyünk nem volt meglátogatni azt a kis part szakaszt, ahol első alkalommal csináltuk a képeket Gyp-ről és Lottie-ról.
Mivel tervünk meghiúsult, inkább beszélgettünk egy kicsit a parton, bevittük a kutyák az a vízbe majd visszamentünk a parkolóhoz. Itt van egy kis kávézó, ahova beültünk beszélgetni Evelynékkel, ittunk egy üdítőt és megettünk - tengerpartnál kötelező - jégkrémet. És kora délután jöttünk is haza.


Pár kép a sétáról

Kitty