Kitty Tor

Sziasztok!


Folytatom augusztus 19-vel, vasárnappal ...

Már egy párszor említettem, hogy a Datmoor Nemzeti Park közelében lakok, de még vad póni keresésen kívül sose voltam közelebbi kapcsolatban ezzel a hellyel.
Úgy gondoltuk ha van egy szabad vasárnapunk akkor meglátogatjuk a nemzeti parkot és teszünk egy kisebb túrát. Na jó, volt ennek másik apropója is, mivel a területen az egyik csúcsot Kitty Tor-nak hívják és úgy gondolták Sam-ék, hogy ezt mindenképp meg kell nekem is néznem.
Így vasárnap ebéd után elindultunk meghódítani a nevemmel fémjelzett kis csúcsot.

Én eddig a moor-ról azt hittem, hogy normális füves rész, mint otthon a mezők ... sajnos a túra alatt rá kellett jönnöm, hogy ez nagy mocsárba kerültem. Utunk első felénél nem is volt gond, sima füves rész volt amit néhol pár szikla tett kissé nehézkessé, de aztán áttértünk egy sokkal vizesebb részre, ami már nem bizonyult annyira könnyűnek.
Szerencsére volt nálam egy bot amivel mindig tudtam nézni, hogy épp milyen előttem a talaj és így  mocsaras részt jobban ki tudtam kerülni.
Kb. 6 km-es séta és pár mocsár után elértük a Kitty Tor-t. Én reméltem, hogy találok egy táblát, hogy hol is vagyunk ... de sajnos csak sziklák jelezték, hogy elértünk egy újabb csúcsot. :(

Pihenés és fotózás után újból nekivágtunk az útnak, de szerencsére most már egy jobb minőségűn mentünk vissza, ahol kevesebb veszély leselkedett ránk :D Végig a folyót követve mentünk vissza az első csúcshoz és onnan pedig a kocsihoz.
A több, mint 10km-es túra után mindenki kellően elfáradt :D


Dartmoor felett a felhők

Kitty Tor ködben

Kitty Tor  I.

 Kitty Tor II.

Völgy

 Folyó

Kitty

Macro

Sziasztok!

Hosszú idő után most újból van egy kis időm a blogra és a pótlásokra. Remélem a mai nappal is kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy utól érjem magamat :)


Augusztus 18, szombat ...

Ezen a napon munka lett volna, de végül az elmaradt a kevés nevező miatt. Sajnáltam, mert tetszenek a lovas események :(  

Mivel pénteken a kiállításon nem tudtunk fotózni, ezért ez a délután pont jó volt erre. Csináltunk pár képet Festive-ről ... épp várakoztam fotózandó alanyaimra, amikor megláttam egy kisebb csoport lóherét a fű között és rajtuk nagyon mutatós vízcseppeket.
Nekem sem kellett több ... fotózás után bejöttem, gyorsan objektívet cseréltem és már mentem is vissza a kertbe.
Nem ijedek meg egy kis vizes fűtől, szóval rögtön a földre vetettem magamat és minél közelebbi képeket próbáltam csinálni kedvenc macro alanyaimról, a vízcseppekről.
Egy 105 mm fix. 2,8-as macro-t használtam, ami igaz a régebbi kiadás, de nagyon nagyon jó! Plusz hab a tortán, hogy az én gépemmel nem megy automatában ... ami néha jó, de itt nem kevés bosszúságot okozott ez nekem.
Én mozgok, akkor már a gép is ... na meg még ott a fránya szél ami az aljnövényzetet is meg megmozdítja. Ezek összessége nem igazán szerencsés egy állvány nélküli manuális fotózásnál. Próbálkoztam ezzel harcolni ... nem az a típus vagyok aki ezt olyan könnyen feladja. Régóta akarok közelről vízcseppet fotózni, és erre most itt volt az alkalom.
Igaz nem vagyok még megelégedve a végeredménnyel ... látok rajtuk javítani valót, na van még elég ötletem is, hogy újból neki ugorjak ennek a macro témának.
De azért teszek fel ide pár képet, hogy lássátok milyen kicsi dolgokat menyire fel lehet nagyítani.

Még ha nem is a legjobb képek, de megszenvedtem értük ... amikor visszajöttem a lakásba Samék nem is értették, hogy miért vagyok tiszta víz és piszok :D De rájöttek, hogy ez csak is a földön való fotózás eredménye :D


Vízcsepp, ahogy általában az összes ember látni szokta :)

És egy vízcsepp egy lóherén, ahogy egy macro objektíven keresztül lehet látni

Változatosság kedvéért vízcsepp egy fűszálon  :D

Ne csak vízcsepp legyen ... egy apró kis légy szerűség

 Kitty

Wales

Sziasztok!

Lassan úszóhártyát növesztek ettől a rengeteg esőtől :D Újabb nap, amikor be van borulva, zuhog,  fúj a szél, hideg van ... szóval nem az az igazi nyári időjárás. Pont múlt héten láttam a Tesco-ban egy kis táskát amire rá volt írva, hogy " Great British Summer" ... lehet nekik ez az igazi nyár :D

De térjünk is vissza a bloghoz és az elmaradt bejegyzésekhez. Múlt hét csütörtöknél hagytam abba, vagyis most folytatom a péntekkel ( augusztus 17.) ...



Előző este kb. 5 ébresztőt is beállítottam ... amikor korán kell felkelni és tudom, hogy fontos az a dolog, amiért nekem ki kell nyitnom a szemeimet, akkor több ébresztőt is bekapcsolok. Képes vagyok 1-2-t simán átaludni :D
Ezen a reggel is ugyanúgy indult, mint a többi ... csak úgy 3 órával korábban. Most nem 8 óra után, hanem 5-kor keltünk, nem volt kávé, csak egy gyors tea és szendvics készítés.
Épp a tojásokat pucoltam a szendvicshez, amikor a perifériás látásomban észrevettem valami óriási fekete dolgot ... ez nem volt más, mint egy hatalmas pók a hűtő falánál.
Nem, nem az a vékony lábú kaszás fajta, azokhoz már hozzászoktam. Ez tejesen más ... már tavaly is találkoztam eggyel, amit a kis terrier szedett le a falról ... szóval ha még a kutya is meg tudja fogni akkor gondolhatjátok, hogy nem az a kicsi fajta.
Most is egy ilyennel futottam össze hajnali 5-kor a konyhában ... lévén, hogy pók fóbiám van ez nem a legjobb, de Sam segítségemre sietett egy papuccsal. És egy gyönyörű ugrás kíséretében megsemmisítette az ellenségemet :D  Andrew persze a pók védelmére kelt, hogy milyen dolog kora reggel gyilkolászni és, hogy szegény állat sem számított rá :D
 Póktalanítás és szendvics készítés után indultunk el a kiállításra, ami miatt még egy határt is át kellett lépnünk ... ez volt Wales.
A Welsh Kennel Club Championship-re mentünk, de most nem dolgozni, csak sima kiállítókként érkeztünk. Jött velünk Baffle, Cinnamon és Festive.

3 órás utazásunk során elhaladtunk egy kikötő mellett, ami telis tele van új autókkal, amiket Japánból és innen nyugatabbi országokból hoznak. Ezen a helyen várakoznak a nagy kamionokra, hogy tovább szállítsák őket a márkakereskedésekbe.
Telefonos kép, vagyis nem valami jó ... de az a sok kis apró pötty a kép közepén azok az autók.

A kikötő a Savern folyónál van  ... vagyis kell egy híd is, amin mi átkelhetünk. Ez pedig a Severn River Crossing. Ez már a második híd, amit ez a folyó fölé építettek 1996-ban. Angliát és Wales-t köti össze és az M4-es autópályához tartozik.
5 km-es hosszúságával jó nagynak számít ... vagyis én még nem láttam sose ilyen óriási hidat. És ha már Wales ... az ottani nyelvjárás szerint nem Severn River Crossing, hanem Ail Groesfan Hafren a neve :) 

Severn folyó partja 

Angol és a walesi nyelv ... az összes táblán mind a kettő fel volt tüntetve, hogy aki nem beszéli a hivatalosat, az se tévedjen el.
Én azt hittem, hogy kicsit hasonlít az angolhoz, de nagyon nem :D Tele vannak "w" és "y" a szavaik ... by the way, ha valakinek feltűnt már a "fy mywyd" vagyis a blog neve, akkor most rá kell jönnie, hogy honnan is származik :) Ez a walesi nyelvjárásban a "my life" :)

Angliában tele vannak az utak a "Slow" felirattal, ami szerintem nagyon ügyes, mert így biztos, hogy senki sem fogja szem elől téveszteni a jelző táblákat ... elég az útra ránézni.
Wales-ben ezt is lefordították ...

Egy szivárvány Wales-ből :) 

Sajnos egész úton rossz időnk volt ... de amire elértünk a kiállításhoz kicsit jobb lett. Ameddig megsétáltattuk a három kutyát az idő nekünk kedvezett, de ahogy megtaláltuk a ringet és elfoglaltuk a helyünket a sátor alatt, újból elkezdett esni :(

Sajnos a kiállítás nem úgy sikerült, ahogy reméltük. Festive-et, akinek ez volt az első kiállítása még egy felnőtt kutya meg is akarta támadni :( Kölyök kutya lévén ez elég nagy sokk volt neki :(

Kiállítás után indultunk is haza, mert az idő se volt jó, hosszú út volt még előttünk és fáradtak is voltunk :)


Kitty

Dartmoor Zoo

Sziasztok!!


Vasárnap már olyan jól álltam a bloggal, kezdtem örülni, hogy utolérem magamat ... de közbe jött egy kisebb túra, aztán egy hosszú utazás. Ezért csak ma folytatom :)



Csütörtök, augusztus 16 ...


Már az előző posztban írtam, hogy terveztük a Dartmoor Zoo meglátogatását, de az kedden meghiúsult. Mivel csütörtökön ráértünk, Forager is jó volt - kiderült, hogy követ evett, de már minden rendben van vele :) -, időjárás is nekünk kedvezett ezért elmentünk az állatkertbe.
Plymouth felé van ez a híres hely ... már csak azért is népszerű, mivel  egy filmet is készítettek róla. Nem, nem az állatokról ... csak a tulajról és az állatkert megvételéről. A "We bought a zoo" vagy magyarul "Az igazi kaland" című film ennek az helynek a tulajáról szól. Igaz, a filmet nem Angliában forgatták, de kíváncsi vagyok rá. És ha valakit érdekelne, itt a magyar előzetes ...
We bought a zoo

Nem messze az állatkerttől már messziről kiszúrtunk egy fát ... nem tudom ki és milyen megfontolásból festette le pinkre, de az biztos, hogy jó sok időt elvett az életéből ez az ötlet :D

Az állatkert teljesen olyan, mint a többi, vagyis amiket én láttam. Nekem elég kicsinek tűnt, főleg ez inkább állatok helyére vonatkozik. Lenne még mit bővíteni és felújítani rajta, de tudom, hogy nagyon sok munkába, időbe, na meg persze pénzbe került annak, aki megvette. Azt hallottam, hogy a tulajnak semmi előképzettsége sem volt az állatkerttel és az állatokkal kapcsolatban, amikor gondozása alá vette ezt a területet. De az biztató, hogy több felújítás is folyik a parkban, hogy minél jobb helyet tudjanak biztosítani a lakóknak.
Amikor mi ott voltunk a legtöbb állat inkább nyugodt helyre vonult a kíváncsi pillantások elől. Megértem én az állatokat, csak így ez annyira nem izgalmas :D Láttunk medvét, tigrist, jaguárt, vidrát, egy majmot, néhány tyúkot, kecskét, szurikátákat ... szóval a szokásos állatkerti lakókat.


Medve 

Tigris, aki modellként pózolt ... csináltam kb. 20 felé képet róla :D

Jól lakott szurikáta 

Zebrának álcázott mini :)

Hazafelé meglátogattuk a Burrator Reservoir-t, ami Plymouth víztározója és amikor nagyon alacsony a vízállása, akkor lehet látni a völgybe épült régi falut. Sajnos nekem nem volt ekkora szerencsém, de azért körbe néztünk a környékén.
Sajnos esett az eső, ezért a gépet nem is vettem elő ... így csak telefonos képek vannak :( 

 Megnéztük a Norsworthy hidat is, amiről nem tudtam meg semmi különöset. De gyönyörű környezete volt :)

Kitty

Tavsitock felfedezése

Sziasztok!

Ma elkezdődött a hét utolsó napja ... és nagyon remélem, hogy ezzel együtt az utolsó esős nap is :D Tavaly olyan jó idő volt ilyenkor, most pedig a két kezemen meg tudnám számolni, hogy mikor tudtam rövid nadrágot felvenni ... de lehet egy kezem elég lenne hozzá. És ez engem eléggé elszomorít :(  De ha már megint esik, inkább írom a blogomat :)


Kedd, augusztus 14 ...

Mai napra egy kis programot terveztünk, hogy meglátogatjuk a Dartmoor Zoo-t, de Forager nagyon rosszul volt, és nem mertük magára hagyni. Mivel ha elmegyünk az állatkertbe az biztos lesz 4, esetleg 5 óra utazással együtt és ezt nem mertük megkockáztatni.
Inkább az itthoni dolgokkal haladtunk, Festive-vel gyakoroltunk és elvittük a kutyákat sétáltatni.



Szerda, augusztus 15 ...

Pont 1 hónappal ezelőtt volt anyukám szülinapja ... és a postának köszönhetően még mindig nem érkezett meg a szülinapi csomag :( Nem tudom, hogy a magyar, vagy az itteni posta hibázott, esetleg világ körüli útra küldték a kis csomagomat ... de nagyon nem örülök neki.


De visszatérve a szerdához ... délelőtt Sam képeket válogatott, addig én a lakásban voltam, elmosogattam, ki és bepakoltam a mosogató gépet. Végül fél 2 körül átöltöztem és vártam, hogy elinduljunk.
3-ra kellett mennie Samnek a fodrászhoz Tavistock-ba, és ha már ő megy, akkor én sem maradok itthon. Igaz, én nem fodrászhoz igyekeztem, csak kicsit szétnézni a városban.

Miután megérkeztünk, megbeszéltük Sam-mel, hogy 5-kor találkozunk a parkolónál ... vagyis szabad volt az egész délutánom. Először valami ebéd félét szerettem volna beszerezni, így elindultam ennek megfelelő boltok felkutatására.  Pékség az volt, több is ... de csak édes péksütit árultak, vagyis kakaós csigát, fánkokat, és egyéb ebédnek nem mondható dolgot. Találtam kínait és fish and chips-eset, de nem volt kedvem egyikhez sem, így maradt a további keresgélés.
 Igaz, láttam egy szendvicses helyet, ahol több féle wrap, különböző angol ételek voltak, de akkora sor állt bent, hogy máshol kétszer jól lakok, amire itt sorra kerülnék. Így maradt a bolt, a vajas croissant és az "instant" Starbucks Frappuccino.
A város nevezetesség, a vásárcsarnok mellett találtam az aktuális ebédem elfogyasztására alkalmas padot és kisebb piknikbe kezdtem.
Ebéd után felfedeztem a csarnokot, ahol rengeteg árus próbája eladni az új, vagy épp használt termékeit. Van itt ruha, virág, régi tárgyak, lakberendezési kiegészítők, festmények, fotók, szerszámok ... olyan régi piac érzését keltette bennem.
Ez után elindultam a "képeslap projekt"-et megvalósítani ... nagymamámnak ez volt a kérése, hogy mindenképp küldjek képeslapot Angliából. Ha ezt szeretné, akkor küldök is neki ... de akkor már a másik nagyszüleimnek is küldök. De az se mindegy, hogy milyet küldök, mert nagyim olyat szeretne, amin rajta van a tenger is ... na akkor olyat kell keresni. Jó, de ha már tengeres, akkor szerintem jobb ha olyat ábrázol ahol már én is voltam, és nem egy teljesen ismeretlen hely van rajta ...
Egyszóval nem könnyű ez a dolog sem :D Találtam egy szép, tengeres, naplementés, Sant Michael's Mount-osat ... ami minden kritériumnak megfelel, na és még én is láttam, saját fotóm is van ... vagyis meglett a tökéletes lap. Másik nagyszüleim egy igaz nem tengereset, csak egy gyönyörű tavat és hegyeket ábrázolót kaptak , ami remélem nekik is fog tetszeni, nem csak nekem.
Képeslap vásárlás után bejártam a környező boltokat, amiket kicsit is érdekesnek találtam ... újságárust, ruha boltokat, lakberendezéssel foglalkozóakat és ehhez hasonló kis kereskedéseket.
Amire mindent megnéztem már 3/4 5 volt, vagyis indulhattam is a parkolóhoz, ahol Sam-me volt megbeszélve a találkozó.

5 óra előtt kicsivel Sam is visszaért, már új frizurával :) Ami neki nagyon nem tetszett, de szerintem jó lett! És indultunk is haza a délutáni programunkról!

Ebédem :) 

Most találtam a telefonomban ... amikor múltkor voltunk biciklizni akkor láttam az egyik kis faluban. Nem biztos, hogy mindenki érti, hogy miért tettem ezt ki ... az első aussiemat Silvernek hívják :)

 És ha már Silver szóba került ... egy 5 évvel ezelőtti kép, amikor Klubgyőztesek lettünk. És igen, mellette én vagyok ... rövid hajjal.

Kitty

Főzés, készülődés, vendégek

Sziasztok!

Lassan, lassan .. de haladok :) Folytatom a blogolást pontosan hétfőtől, vagyis augusztus 13-tól ...


Vasárnap munka volt, ami nem is jelenthet mást, mint a következő napi válogatást és retust, amivel a hetünk indult.
Kora délután bejöttünk takarítani és előkészíteni az vacsorát , mert estére vendégeket vártunk. Azt hiszem már említettem Rob-ot és Evelyn-t a blogomban, voltunk náluk kiskutya szocializáción még júliusban. De ha ez így kimaradt volna, akkor a finom bonbon-ról mindenkinek eszébe kell, hogy jussanak, mivel tőlük kaptam egy képért cserébe.
Sam lasagne-t tervezett estére, de egy kis gond volt vele ... Evelyn vegetáriánus, akinek nem épp a legjobb ez az étel.  De gondoltunk rá, és neki külön vegetáriánus változatot csináltunk.

Először rendet raktunk, portalanítottunk, bútorápolóztunk, felsepertünk és végül felmostunk.Már csak a főzés maradt, de nem volt túl sok időnk erre. Ezért munkamegosztásban dolgoztunk. Én vágtam a sajtot a sajtmártáshoz, vagy épp a gombát, Sam pedig a tűzhelynél felügyelte a további folyamatokat.
Miután elkészítettük az Ev.nek szánt hús nélküli változatot , megcsináltuk az eredetit is, persze szigorúan csak is hússal. :)

Nem sokkal 7 előtt elmentünk készülődni. Én hajat mostam, átöltöztem és amire végeztem már itt is voltak a vendégeink.
Még vacsora előtt fotóztunk és Sam-ék kerestettek a kutyákkal, majd pedig megkóstolhattuk a várva várt vacsorát is. Volt a már említett lasagne és vega változata, saláta, kenyér szerűség és krumpli is. Na igen, utolsó köreten nem lepődök meg. Itt mindenhez krumplit esznek, ez normális.
De a krumpli kívül már csak a vaj,amit többet fogyasztanak. Gondolom már mindenki kitalálta, hogy a krumplit is vajjal eszik :D És már magamon is észrevettem, hogy önkéntelenül is nyúlok a vajért és a borsért, ha nem találom elég puhának a krumplit. Ja, és a couscous-t is vajjal eszik, mert szerintük így jobb ... de ízlések és pofonok. Vagyis inkább csak más kultúra és más emberek, ami nem feltétlenül rossz, csak a kívülállók számára érdekes lehet.
Pl. nekem nagyon furcsa volt amikor Olaszországban voltunk, és délután 3-től este 7-ig csak a főételt ettünk, majd utána következett a desszert. Ezt követően kb. 2 órát pihentünk és mentünk vacsorázni :D

De ott tartottam, hogy lasagne ... nagyon jól sikerült, mindenki meg volt vele elégedve. Már a krumpli sem volt annyira feltűnő mellé :D
Főétel után természetesen desszert, ami nem volt más, mint fagyi :) Újabb saját készítésű remek, amit még a hétvégén csináltunk Sam-mel. Ez most kekszes-double cream-es-epres kombináció lett, de utóbbi hozzávalóval kicsit elszámoltuk magunkat. Az oké, hogy jó a fagyiban a gyümölcs, de nem mindegy, hogy az mi. Mi esetünkben túl sok "víz" volt az eperben, amitől az egész megfagyott és lehetetlenség volt a jégkrémet kiszedni a helyéről, majd pedig elfogyasztani.
Javasoltam Sam-éknek, hogy következő gyümölcsös projektnél inkább a Special K-s szárított változatát használják és akkor nem lesz hasonló gond.
De nem panaszkodhatunk, az epret leszámítva nagyon jó lett most is a fagyi :)

Igaz, nem hétfőiek a képek, ezek az az eprek,a mik kővé dermedve megpróbálták meghiúsítani a fagyi evésünket :D

És már a kész fagyi a tányéromon :)

Kitty

Hétvége

Sziasztok!

Vééégre, látok már egy kis napsütést a sok eső után, ami azt jelenti, hogy tele lehet pakolni a mosógépet. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennek is fogok örülni ... mármint a száradó ruhának :)
Bele is kezdek az elmúlt hétvége, vagyis augusztus 11., szombat ...

Nem kellett mennünk dolgozni, nem volt retusunk ezért a ház körüli teendőket végeztük el. Kora délelőtt egy kis rózsa és bokor igazításra mentünk ki a kertben, de annyira belejöttünk, hogy megnyírtuk a többi bokrot is.
Saméknek nagyon szép kertjük volt, két tó is volt benne, kis teraszos rész ... de a tavat tönkre tették a kutyák, megsérült az alja és akkor nem újították fel. Már évek óta tervezgetik, hogy megcsinálják, de mindig van más dolog,ami fontosabb.
De addig addig mondtam Samnek a felújítást, hogy elkezdtük rendbe tenni a kis tavakat és a környéküket. Levágtuk a bokrokat, kiszedtük a rengeteg csalánt, gyomot és már kezd hasonlítani a régi kinézetére a kert ezen része. Még nem vagyunk kész, sőt van még munka bőven ... de kezd körvonalazódni, hogy mi is lehetett itt előtte. :)


Vasárnap, augusztus 12 ... 

Elkezdődött a hét utolsó napja is, amit mi legtöbbször munkával töltünk ... és ez ma sem volt másképp. Egy terrier és lurcher show-ra mentünk fotózni. Igaz, ez csak dél körül kezdődött, de előtte volt coursing, amin Sam fotózni akart. Elmondta, hogy nagyjából mire figyeljek, milyenek a jól elkapott pillanatok, stb. Ekkor úgy éreztem, hogy rendben van, menni fog ez nekem ... csak amikor jött, - pontosítok - száguldott felém az első fotózandó alanyom, akkor kicsit meglepődtem. Nem, nem a gyorsaságától, inkább csak attól, hogy a gépben egy barna csíkot láttam elsuhanni és még időm se volt lenyomni a gombot.
Kb. kellett vagy 2-3 futam, amire rájöttem, hogy nagy részt hol is fordulnak a kutyák, milyen sebességhez kell nekem is igazodni, mikor exponáljak ... fotóztam már jó pár kutyát de ez nagyon más, mint amivel eddig találkoztam.
Próbáltam én felvenni a tempót a "modellekkel", de sajnos a gépem nem akart ebben segíteni, így több bosszúságot okozott, mint amennyit szerettem volna. Ezek után úgy döntöttem, hogy átmegyek az induláshoz, talán ott több szerencsével járok.
Ott tudtam portrézni, vagy épp az rajt előtti feszült pillanatokat lefotózni, amivel sokkal több sikerélményem lett, így a befejezésig itt is maradtam.

Coursing után volt még akadály verseny, amit én csak nézőként figyeltem. És ezek után kezdődött a szokásos kiállítás. Most is, mint máskor Sam fotózott , én pedig az embereket irányítottam. Na meg a kutyákat figyeltettem. Szerencsére már az összes ember megértette amit mondtam és sikeresen megtalálták Sam-et. Ami nekem még mindig nagy öröm :D

A kiállításnak 5 körül lett vége, és utána mi is hazaindultunk.
Mivel vasárnap van, nem is lehetne más a vacsora, mint a szokásos pizza, sült krumpli és baguette.
 9-től pedig az Olimpia záró ünnepségét néztük, mint sok-sok ember hozzánk hasomlóan az országban. Láttuk a nyitót is, de ez nekem kicsit jobban tetszett.
Volt Pet Shop Boys, George Michael, Spice Girls, Jessie J, Fatboy Slim, Take That és a nagy kedvencem, a Muse. Utóbbi pedig pont erre az eseményre írt egy fantasztikus számot. Nekem kicsit Queen-es beütése van, de még így is imádom az új számot.
Már a nyitó ünnepségen is hiányoltam a Muse-t, de a végére ők is színpadra léphettek.


Kitty

Mini farm

Sziasztok!

Újból esik az eső, fúj a szél ... talán a napsütés és a jó idő jobban meglepne, mint a mostani. Ma volt egy kis programunk, de próbálom behozni a lemaradásomat :)


Augusztus 9, vagyis csütörtök ...

Péntektől dolgoztunk egészen szerdáig ... szerintem meg se kell említenem, hogy mivel töltöttük a csütörtökünket. Sam a kiállítások estéjén elküldte az aznapi anyagot, de volt még pár dolog ami kimaradt, így azokat csütörtökön pótoltuk.
Ezen a napon elmaradt a pihenés, végig itthon voltunk és az irodában dolgoztunk ... de pénteken kicsit lazíthattunk.



Augusztus 10, péntek ...

Nem kellett reggel sietnünk a fotózásra, vagy épp a retust csinálni az irodába ... kicsit kipihenhettünk az elmúlt 1 hetet.
Ebéd után egy farmot látogattunk meg ... nem, nem tehenekre kell gondolni. Ez egy mini farm ... van itt mini póni, mini szamár, mini disznó, mini kecske, tyúkok, amik persze nem minik és berni pásztorok. Utóbbi kutya, és nem igazi pásztor ... ha valaki nem tudná :)
Ez egy teljesen magán terület, de Sam jóban van a tulajjal,ezért  megengedték nekünk, hogy csináljunk pár képet a nem mindennapi állataikról.

Először a mini malacokat néztük, de nem voltak a legfotogénebbek, így inkább átmentünk a mini szamarakhoz.
Ez volt az első találkozásom ezekkel a pici kis állatkákkal ... oké, ne kutya méretre gondoljunk, de lényegesen kisebbek az eredeti társaiknál ... és nagyon megtetszettek. Ha lenne egy nagy területem biztos tartanék párat ... érdekesebbek, mint a birkák, de azért nem is olyan hasznosak.Biztos valami miatt tartják őket is, de a látogatás alatt nekem ez nem derült ki.
Pont jó időben voltunk, mert nem csak felnőtteket, hanem fiatalokat is láthattunk. A kis szamarak olyanokat, mint a többi kölyök ... a félelem és a kíváncsiság "harcából" mindig az utóbbi jön ki győztesül. Ezért ők sokkal hamarabb megnézik az új jövevényeket, elsőként próbálják megkóstolni az objektívet vagy épp az ember nadrágját. 
Nekünk is szerencsénk volt jó pár hasonló fiatal egyedhez, akik árnyékként követtek minket az egész fotózás alatt. Ha megpróbáltunk elszaladni akkor utánunk futottak, ha leguggoltunk már mellettünk álltak és az objektív ízét szerették volna kipróbálni ... vagyis nem unatkozhattunk mellettük, mert valamivel mindig felhívták magukra a figyelmet.

Száguldó pici csacsi :)

Ahogy követtek minket ...

Csacsis fotók végére pedig egy kép amit Sam csinált rólam és újdonsült követőmről :D

Kb. az 1 órás szamár simogatás és fotózás után búcsút vettünk ezektől az aranyos állatoktól, és újabb kis növésű példányokat kerestünk fel.
Nem is kellett sokat sétálni, hamar rátaláltunk a pónikra és csikóikra. Tudom, hogy már van 1000 meg 1 képem lovakról, sőt azok még vadak is voltak, ami azért kicsit nagyobb kihívás fotózás és megtalálás szempontjából. Főleg ha a póni támadásomra visszaemlékszem ... ott azért meg kellett küzdeni a képért :D Itt pedig csak egy zárt területen vannak a teljesen szelíd állatok, aki nap mint nap kapcsolatban vannak az emberrel. De itt is megszenvedtünk a képekért ... főleg az utóbbi ok miatt.
Mivel ezek a törpe lovak naponta simogatva vannak, ők már teljesen hozzászoktak az emberhez, nekik nem újdonság ez, mint vadon élő társaiknak. Azért is nehezebb őket fotózni, mert tudják, hogy nem jelentünk számukra veszélyt, megbíznak bennünk.
Amikor bementünk a pici pacik közé először kis fenntartással kezeltek minket, de pár perc után már közelebbi ismeretséget szerettek volna kötni velünk. Hiába próbáltuk elhessegetni őket, csak jöttek és jöttek ... alig bírtunk tőlük fotózni.
A kis csikók is nagyon közvetlenek és bátrak voltak ... a fényképezőkért egyenesen rajongtak a mini szamarakhoz hasonlóan.
Sikerült egy két jobb fotó, de annyira nem vagyok velük megelégedve, mert a vad pónis sorozatokat jobbnak látom ... :(

Póni makró fotó :D

Sajnos a pónikkal se tölthettük az egész napot ... még várt ránk pár állat, akiket le akartunk fotózni.
Következő állomás a mini kecskék és a tyúkok lettek volna, de a felnőtt kecske  annyira ideges lett a jelenlétünktől, hogy nem is zavartuk tovább. Csak egy messzi képem lett nekem is az egyik piciről ...

Épp mentünk át a tyúkokhoz, amikor elhaladtunk egy ajtó előtt ahol egy kis fekete gombóc kukucskált kifelé. Ő Freddy volt, a pár hónapos berni pásztor kölyök. Amikor megláttam, hirtelen egy kis plüss kutya jutott eszembe róla a hatalmas, dús szőre miatt.
Végül a csirkék fotózását kihagytam és Freddy-vel játszottam, akinek néha feltöltődnek a zsebtelepei és olyankor szaladgál, de amikor merülő félben vannak, akkor egy édes kis szőrcsomóvá válik, aki különféle pózokban képes kinyúlni a betonon :)

Kedvenc képem, amivel sokat szenvedtünk ... de sikerült :)

Mielőtt haza indultunk volna még a kertben is játszottunk Freddy-vel, aki imád a társaság középpontjában lenni. Amikor nem szenteltünk neki elég figyelmet, inkább bemászott a kerti tóba egy kis frissítőre ... vagy épp az én cipőmet célozta meg játék gyanánt :)
Az utóbbiról egy kép, amit Sam örökített meg :)

Kitty