Farm

Sziasztok!

Már csak 1 nap csúszásom van, megpróbálom behozni ... következzen a csütörtök :)

 
Reggeli után mentünk az irodába a retust megcsinálni, mert déltől egy farmra voltunk hivatalosak. Épp, hogy beértem az irodába, még a laptopomat sem tudtam lerakni, amikor Sam egy kis kocka hungarocell csomagot tett az asztalomra és azt mondta, hogy ez egy meglepetés tőle és Andrew-tól. 
El se tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Nem csörgött, nem zörgött .. hiába próbáltam kitalálni, hogy mi lehet az. Aztán kinyitottam éééééééééés akkor láttam meg ...

... egy Starbucks-os bögre a nevemmel :))) annyira, de annyira megörültem neki, már régóta nagy vágyam egy ilyen bögre :))
Nagyon szeretem a Starbucks-ot is, mert tényleg isteni a kávéjuk, és amikor csak tudom, megajándékozom magamat egy frappuccino-val. Sokan sznob dolognak tartják a Starbucks-ot, persze én is elítélem azt, aki azért vesz egy kávét, hogy utána a facebook-os profilképén azzal pózoljon ...
Én egyszerűen csak szeretem a jó kávét ... :)

Fél 12 körül indultunk el itthonról, hogy időben odaérjünk. A GPS-be beütöttük a pontos koordinátákat és reménykedtünk, hogy TomTom együttmüködő lesz és jó helyre visz minket.
Cornwall-ba mentünk, a Colliford tó mellett haladtunk el ... tavaly itt voltunk először pónit fotózni. Persze most is tele volt a környék pónival szarvasmarhával, birkával ... akik kedvük szerint lépkednek az út mellett , vagy rosszabb esetben az úton.

Egy eltévedés után némi telefonos segítséggel elértük a farmot. Mindenhol tehén volt ... kicsi, nagy, foltos, egyszínű :D
Én nem kimondottan rajongok értük, a skót felföldi az nagyon tetszik, de a többi ilyen típusú állatért nem nagyon vagyok oda.
Fotóztunk felnőtt egyedeket, akikhez be is kellett mennünk ... amikor kb. 40 tehén állt körülöttem, az már eléggé ijesztő volt :D már csak akkor nyugodtam meg amikor kint voltunk a karámból, az már biztonságos volt.
Szerencsére találtam olyat is, aki tetszett. Persze, hogy ez egy pici volt ... még csak pár napos lehetett, de szegény nagyon szomorúan bőgött. 1-2 hétig külön tartják, egy kis karámban és csak utána mehet a többi picihez. Gondolom még erősödni kell.

És ez a kedvenc képem a tegnapi napról ... persze, hogy a pici tehén van rajta :)

A farm fotózása után indultunk haza ... persze azért megálltunk a tónál. Nem sok sikert ért a fotózás közben ... csak ettek a pónik :((( és arról sajnos nem sok érdekes fotót lehet készíteni :(( de majd máskor :)
Azért lett pár kedvenc ... 

Hazaérés után újból az irodába mentünk ... még mindig van retusálni való képünk ... pónisak, kutyások stb. Meg be is segítek Sam-nek a szerdai képek retusálásában.

Este a legnagyobb kedvencem volt ... na persze, hogy chicken pie krumplival és répával :))) Ezt nem tudnám sose megunni. Szívesen kipróbálom az újakat is, de ezt nehéz lesz egy ételnek is felülmúlnia :D na jó, a füstölt hús krumplipürével és bread sauce -szal megközelíti, az is nagyon finom :)


Kitty

Shepton Mallet

Sziasztok!

Kicsit ... na jó, inkább nagyon megkésve pótlom a tegnapi bejegyzést :)

Reggel korán keltünk ... ez most nem azt jelenti, hogy 7-kor vagy 8-kor. De lehet, hogy jobb ha azt írom, hogy hajnalban keltünk, mert 3/4 5-kor csörgött a telefonom.
Kiállításra kellett mennünk fotózni, és az oda vezető út 2 órás volt ... ezért volt a korai kelés.

Bristol-tól nem messze, Shepton Mallet szélén lévő kiállítási csarnokban kellett mennünk fotózni. Ez egy Open show volt, vagyis nem választanak CC-t. Aki nem ismeri a kiállítási rendszert, annak elég annyit tudnia, hogy ha a tulaj az angol championátusra vágyik , akkor Championship-re kell elvinnie a kutyát, ahol ahol esélye van a CC megszerzésére. Ha összegyűjt 3 CC-t akkor megkaphatja az angol championt. De itt szerencsére az angol championt nem úgy adogatják az embernek, és van is értéke ... nem úgy mint otthon, hogy aki gyorsan championt akar csinálni a kutyájából, akkor elmegy Romániába vagy Szerbiába ... no komment :)

Szóval ott tartottam, hogy Shepton Mallett ... az expo csarnokban több épület és néhány érdekesség is volt. Egyik ilyen furcsa dolog számomra, hogy volt egy mini vasút, gyönyörű környezettel ... kis tó, kis patak, gyönyörű virágok ... azt hittem ez gyerekeknek van, mert látszott a sínen is, hogy nem az Orient-Express-nek tervezték.
Kérdeztem Sam-et, hogy ez gyerekeknek való, vagy miértú ilyen mini ez a pálya ... és  nagy megdöbbenésemre azt hallottam, hogy ez nem gyerekeknek van, sőőőőőt ... ezt a felnőtt férfiak szeretik. Na ez nekem egy kisebb sokkkkk volt :D
Ért még egy sokk, de azt akkor mesélem el, amikor a történetben oda érek :D

Az épület és a terület felfedezése után elvittük sétálni Festive-et és Forager-t , mert ők is elkísértek minket a kiállításra, hogy szokják a sok kutyát, ismeretlen közeget.

Napközben jöttek a kiállítók a fotózásra, kint fotóztunk, bent fotóztuk ... nézelődtünk, sétáltunk, Best In Show-t néztünk és fotóztunk ... szóval a szokásos kiállítási programokat csináltuk ma is :))

5 óra körül elkezdtünk összepakolni és indulás előtt még egyszer megsétáltattuk a kutyákat. Egy óriási emelvény előtt álltam és néztem értetlenül, hogy mi is lehet ez.

Sam elmondta, hogy épp egy verseny helyszínén állunk ... nem is akármilyen verseny ez. Ezekbe a karámokba teszik be a birkákat.

Az a verseny, hogy felállnak a versenyzők minden karám elé, kapnak kb. 10-12 birkát ... innentől pedig nem nehéz kitalálni :D Na engem itt ért a második sokkkkkk :D
Szóval az a lényege, hogy ki nyírja le előbb a birkákat :DDD aki a leghamarabb végez az összes birkával az kapja a Golden Shears díjat. És ennek a különös és furcsa sportnak nem csak az itteni country boy-ok hódolnak, más ország fiai is örömmel neveznek be egy ilyen megmérettetésre. Rendeznek ebből nemzeti, nemzetközi és világ versenyeket is ... erről egy kis lista amit a neten találtam:  http://en.wikipedia.org/wiki/Golden_Shears
De szerintem ezeknek a versenyeknek legjobban a birka tulajdonosok örülnek ... sok, felesleges energiával rendelkező ifjú ingyen lenyírja a birkákat, sőt még ők örülnek  legjobban, hogy ezt megtehetik :DD

A nemzeti sport ismertetése után indultunk is haza ... még várt ránk 2 óra utazás, és nagyon fáradtak voltunk a korai kelés miatt.

Hazaérés után már nem csináltuk a képeket, inkább vacsoráztunk.
Ma este az előző napi lasagne-t ettük, ami még mindig nagyon finom volt. Ezek után pedig jött a pudding. Ennek is kellett azért egy jó nap, hogy összeérjenek az ízek, és még jobb legyen a süti.
Ma is jégkrémmel ettem ... fantasztikus volt :) már megvan az új fejlesztésem ... :)

És a jégkrém :)

Kitty

Már 1 hete ... :)

Sziasztok!

Pontosan ma este 8 órakor 1 hete, hogy landolt a brüsszeli pici gép a Bristol Airport-on. Remélem még jó pár "hét fordulót" tudok ide lejegyezni :)

Mai reggel is olyan volt, mint a többi ... reggel teáztam, megettem a napi gabonapehely adagomat ... és ezzel számomra el is indult a nap.
Nem kellett sietnünk sehova, a munkák miatt itthon maradtunk.

Persze mint minden itthoni munkás napot az irodában kezdtünk ... olyan az már, mint a második otthonunk :D Minden fontos felszerelés ott van, ott csináljuk a postázást, a photoshop-ot, és onnan intézzük a munkával/képekkel kapcsolatos dolgokat is.
Először még póni képeket csináltunk, méretezni kellett, nyomtatáshoz előkészíteni, majd elküldeni. Ezek után elkezdtük összepakolni a holnapi kiállításra a felszerelést, hátteret, vakukat, asztalt ... stb. Majd bepakoltunk a kocsiba és amire ezzel végeztünk már szinte el is repült a délelőtt.

Ebédkor jöttünk már csak be a lakásba. Itt az a szokás - talán tavaly már leírtam, de ha valaki nem olvasta volna azt -, hogy ebédre hideget és vacsorára pedig főtt ételt esznek.
Így ebédre általában szendvicset eszünk ha itthon vagyunk, vagy ha épp dolgozunk akkor a hely adottságainak megfelelően vagy ott veszünk hamburgert - itt nagyon népszerű a beef burger - esetleg sült krumplit, vagy kapunk ételjegyet és akkora bírók ebédlőjében étkezünk, de az utóbbi csak a nagy kutyakiállításokon fordul elő, mint pl. Paignton Championship vagy Bournemouth Championship.

Nekem először kicsit furcsa volt, hogy ebédre hideg és vacsorára meleg étel ... nálunk általában fordítva van, de ahány ház annyi szokás :) Ez a második nyaram itt, így már volt időm megszokni.

Ma ebédre is finom szendvics volt ... a kenyér tetején vaj, arra pepperoni, majd sajt, koktél paradicsom és a tetejét pedig saláta zárta . A sajt és a paradicsom közé szoktam tenni majonézt is ... saját találmány ez a szendvics, ízlik nagyon :)

Ebéd után elvittük a kutyákat sétálni ... sajnos délután esett az eső, így hiába akartunk programot tervezni, semmi esélyünk nem volt rá :(((
Amikor a kutyákkal a ház feletti legelőkön sétáltunk még csak szitált az eső, mindent köd borított be ... olyan volt, mint ha Skóciában lennénk. Még a kedvenc nemzeti parkomat sem láthattam.

A délután további részét az udvaron töltöttük, felsöpörtünk a kennelekben, majd kimostuk ... amire végeztünk már kora este lett.

Jöttünk be sütni-főzni ... vagyis Sam főzött, én pedig sütöttem :) Sam a saját lasagne-ját készítettem, amiben van őz hús, gomba, paradicsom, hagyma ... stb. és ezt is rétegesen rakja, mint az eredetit.
Mellé jacket potato-t fagyasztottunk vajjal és borssal.

Tavaly már meséltem a Burley Inn-ben próbált híres chocolate puddle puddingról ... nem akarom még egyszer leírni, de a Bournemouth Championship című bejegyzésben megvan a sztori :)
Ma végre elkészíthettem a saját puddingomat is. Kerestünk receptet és Sam néhány instrukciójával kiegészítve megcsináltam az első angol sütimet, angol alapanyagokból és Angliában :))
Ne keseredjenek el akik otthon vannak ... ha hazamegyek otthon is csinálok :)))

Vacsora után megkóstoltuk a sütit is ... egy baja van csak ... túl finom és túúúúúúúl tömény. Ha valaki kedvet kapna hozzá akkor egy tipp: melegen érdemes tálalni, és csak ajánlani tudom hozzá a fagyit.
 Én vaníliás jégkrémet vettem kísérőnek, és ahogy a forró csokis sütire ráolvadt a krémes és hideg vanília fagyi ... szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy milyen csodálatos volt.
Lapos süti révén egy kis hibába estem ... azt hittem, hogy nagyobb szeletet is meg lehet belőle enni, de tévednem kellett. Amilyen kevésnek és könnyűnek néz ki, olyan laktató is. Holnapi adagnál már okosabb leszek :)

Mai bejegyzésem nem nagyon bővelkedett képekben ... így a végére jöjjön Jane, Sam hörcsöge :)

Jó éjszakát!

Shopping

Sziasztok!

Elkezdődött egy újabb hét is ... új kihívások, programok, munkák :)

Ma a Gables Farm-ra mentünk fotózni az otthont kereső kutyákat. Sam ezzel próbál segíteni a menhelynek, hogy jó minőségű fotókkal talán nagyobb esélyt kapnak az ott élő állatok.

11-re mentünk Plymouth-ba a farmra. Az egyik gondozó hozta nekünk a kutyákat, Sam fotózott és én figyeltettem. Amennyi kutya annyiféle reakció ... volt olyan kutya akinek nagyon szimpatikus voltam és együtt működött velünk, vagyis figyelt rám ... de volt olyan aki tudomást sem akart rólam venni, minden érdekesebb volt nálam.
Fél 1 körül végeztünk a kutyák fotózásával, és megnéztük a macskákat. Volt három alom is éppen ... és ha már ott voltunk  - na meg a fényképezők is - megkértek minket, hogy a kis cicákat is fotózzuk le.
Sam csak a 70-200-ast hozta, ezért a cicákat én fotóztam. Nem nagy tapasztalatom van macska fotózásban ... az otthoniakat néha lefotózom, de semmi több.
Kellemesen csalódtam ... azt hittem, hogy nehezebb kiscicát fotózni ...lehet, hogy túl jó modelljeim voltak. Kutyás létemre nem gondoltam, hogy ezt fogom valaha is mondani ... de tetszett is a kiscica fotózás :)

Íme néhány kép :

Ezt a képet pedig csak azért csináljam, hogy meg tudjam mutatni, hogy kik tetszett meg nekem legjobban a farmon :) Nem hiszem, hogy fajtiszta cica, de engem enélkül is teljesen elbűvölt. Hemperget a kis kosarában amikor odamentem, majd elkezdett dorombolni és az üvegnek dörgölőzött ... sajnos egy macskát nem tudok hova tenni, de ha lesz helyem akkor biztos lesz egy ilyen cicám vagy egy thai :)

Sajnos nem tölthettük az egész napot a farmon, még volt jó pár dolgunk.
Elmentünk egy közeli parkolóhoz, ahova letettük a kocsit és egy emeletes busszal beutaztunk a belvárosban. Jó és olcsó ez a megoldás ... nálunk is be lehetne vezetni.
Ez egy ingyenes parkolóba ... szóval csak a buszjegyet kellett fizetnünk, amit oda-vissza útra szól, és kettő jegy kevesebbe kerül, mint a belvárosban a parkolás.
A busz teljesen a belvárosig, a legnagyobb bevásárlóközpontig bevitt minket ... ennél kényelmesebben kocsival sem tudtuk volna megoldani.

Fél 2-től fél 3-ig külön váltunk Sammel, mert neki is volt pár elintézni való dolga, én meg addig vásároltam. Először a Primark-ba mentem, de persze nem találtam amiért mentem :((
De a legnagyobb gondot inkább az okozta, hogy kitaláljam, hogy 6-tól 20-ig terjedő számskálán milyen is az én méretem. Vagy 4-szer kellett bemennem próbálni, hogy megtudjam az angol számozásnak megfelelő  ruhaméretemet ... otthon könnyű dolgom van, mert 1-2 boltba járok csak, és tudom pontosan, de itt gondban voltam.
Pólót tudtam venni, de pulcsi is kellett volna, ami nem nagyon volt :((( végül vettem 2 pólót, 1 vékonyabb pulcsit, törölközőket, pizsamához való poncho-t ... stb.

Fél 3-kor a Starbucks-nál találkoztunk Sammel, kávéztunk egyet ... Budapest, Amsterdam, Brüsszel után már Plymouthban is :D

A kávéval próbáltuk pótolni az addig elhasznált energiánkat, de arra nem készültünk fel ami ezután következett ... még várt ránk egy hosszú bolt túra :D

Eredetileg vastag pulcsi vásárlása miatt mentünk, de itt nyár van - csak az időjárásnak nem szóltak - ezért mindenhol póló, rövidnadrág, kis ruha van. Szörfös boltokat látogattunk meg, és nagyon reménykedtünk, hogy szerencsével fogunk járni.

A Saltrock nevű szörfös boltban ráakadtam egy jó pulcsira és egy aranyos fényképezőgép mintás kis táskára ... nem kell mondanom, hogy egyiket sem tudtam ott hagyni :) 

A meleg pulcsi kereső projekt közepén betértünk a Republic nevű boltba ... szomorúan vettem tudomásul, hogy eggyel kevesebb bolt, ahol rábukkanhatok a vásárlás eredeti céljára ... és kifelé a boltból megpillantottam egy pólót egy fényképezőgéppel ... annyira megörültem neki, hogy vittem is a próbafülkébe, felpróbáltam ... és boldogan láttam, hogy a mérete is jó. Ez égi jel volt, hogy az csak rám várt ... utolsó 2 db volt belőle már csak. 

Fizetéskor láttam meg, hogy a pénztáros fiúnak pedig a blende sor van rá tetoválva az alkarjára ... :)

És akkor az új Republic-os felsőm és a Saltrock-os kis táskám :)

Miután elhagytuk a Saltrock-ot, boldogan vettük tudomásul, hogy megvan amiért jöttünk ... indulhatunk is vissza :)

Felültünk a buszra, és kimentünk a város külső részén parkolóba, ahol átszálltunk a kocsiba és jöttünk is haza. 

Itt persze már várt ránk a retus a délelőtti munkáról ... azt megcsináltunk, és jöttünk be vacsorázni. 

Ma este fish cake-et ettünk, ami egy kis húspogácsához hasonlít, de kívülről panír szerűség borítja, belül pedig hal és krumpli van thai fűszerekkel összekeverve. Mellé krumpli és párolt spenót volt. 

Kitty 

VasárNAP

Sziasztok!

Elérkezett az első hétvégém utolsó napja. Olyan gyorsan telnek a napok, hogy el sem hiszem. Úgy érzem, hogy csak tegnap jöttem, de ez volt már a 5. reggelem :)

Reggel nem kellett ébresztő óra ...a kutyák gondoskodtak a pontos kelésről.
Ma nem volt se munka, se utazás ... ma csak egy dolgunk volt, az is a retus :((((Szerintem a fotós legunalmasabb feladata ... oké, 4-5 kép elmegy, max. 10 ... de tegnap csak én (!!!!) csináltam 600 képet. Szóval ma reggelt azzal kezdtük, hogy leellenőriztük a tegnapi retust és onnan folytattuk.
10-től 3-ig csak ezt csináltuk ... és végre kész lettünk :))))))))))

Ebéd után Sam takarított és én pedig elkísértem Andrew-t Cornwall-ba, aTesco-ba. Ha akarnánk se tudnám elfelejteni, hogy 1 hónap múlva olimpia. Minden ezzel van tele ... olimpiás cola, bögre, csoki, keksz ... stb. A brit zászlót és az emeletes buszt meg sem említem :)

De nem panaszkodok, sok jó dolog van az angol Tesco-ban ... sok mindent hozhatnának hozzánk is.
Ilyen pl. a pici Häagen-dazs. Ma vettem is egyet ... nem kell mondanom, hogy isteni ... de nem hiába a világ legjobb jégkréme :)

Hazaérés után kicsit tartottam kapcsolatot az otthoniakkal, értesültem a lemaradt bulik fejleményeiről. Ilyenkor kicsit bánom, hogy ilyen messze vagyok ... de valamit valamiért :))

Este felé Sam-mel elmentünk tréningezni. Végre jó az idő, nem esik. Kicsit fúj a szél, süt a nap, tiszta a levegő ... mind az amit annyira kedvelek ebben a vidékben. Ne felejtkezzünk el az elkerített legelőkről, keskeny utakról, pici kis házakról ... nekem ez jut eszembe Angliáról és nem az eső.
Eddig bárkinek mondtam, hogy jövök Angliába, az első reakció az volt, hogy ott mindig esik az eső ... elég sokat, de nem vészes. Van itt még jó pár dolog amit szeretni lehet. De sajnos a magyarok előszeretettel csak a negatív dolgokat látják meg, és elfelejtkeznek, hogy van mindennek jó oldala is.

Apropó emberek ... a ház feletti réten már kb. 3 napja - ha nem több - kint van egy traktor és egy jó pár alapanyag a kerítés építéséhez. Már párszor elsétáltunk arra és minden ott van, senki sem nyúl hozzá ... talán ez csak nálunk bevált módszer. Itt legalább még tisztelik a magántulajdont.
Lehet én lakok túl rossz helyen, ahol még a BMW jelet is leszedik a kocsinkról ...

De már megint elkanyarodtam :) ... szóval tréning után hazajöttünk, hogy elkészítsük az ebédet.
Vasárnapi vacsora itt egy hagyomány. Akkor csak is pizzát, sült krumplit és fűszervajas baguette-et esznek Sam-ék. A hagyományt nem szabad megtörni, ezért ma is az volt.

És valamit elfelejtettem ... a délután felrakott retusált képekre már jött is rendelés. Eddig 4 képemet vették meg, ami nem is olyan rossz :)

Kitty

Pony show

Sziasztok!

Vééééééégre a pihenő napok után elkezdtük a munkát!!! De ne siessünk úgy az elejére :)

7-kor ébresztett a telefonom, nagyon reméltem, hogy ez a rémálmom eleje, mert semmi kedvem nem volt kimászni a pihe-puha és - ami a legfontosabb - meleg ágyból. A hideg idő miatt nem tudnak felmelegedni a vastag falak ... így bent sincs kánikula.

Sajnos 8-kor indulnunk kell, ezért erőt vettem magamon és elkezdtem ezt a napot is.
Pontosan indultunk, és boldogan láttuk, hogy a pony shownak is kedvezni fog az időjárás - szép napsütéses napnak ígérkezett :)

Shetland pony showra kellett mennünk fotózni ... kicsit szeles, de szép napsütéses idő volt Cornwall-ban is, nagyon bíztunk a kiállítás külső megrendezésében.
Üt közben Sam néhány tippet és tapasztalatot adott a lovak show fotózásáról.Kutyák show fotózásával van már tapasztalatom, elég sok fajtát ismerek standard szerint, tudom a kiállítók és tulajok rigolyáit ... stb., de lovakkal még bajban vagyok.

Megérkezés után megkerestük a szervezőket ... egy jó és egy rossz hír fogadott bennünket. A jó hír, hogy csak 2 ring van, vagyis könnyen el tudjuk osztani a dolgokat Sammel. De a nagyobb gond ... vagyis számunkra a leges legnagyobb a fedeles pályán való szervezés volt :(((

Samnek kettő Nikon D3-ja van, fix 2,8-as fényerejű obival ... aki ért hozzá az tudja, hogy zoom obinál ez jó, aki meg nem, az higgye el, hogy tényleg jó :))
Neki nem volt annyira nagy gond a benti fotózás, de nekem maga a tragédia :((((((((((
Az én obijaim nem bírják ezt, ezért megkaptam a Nikon D3-at a 24-70-es fix 2,8-as obival ... vaku nélkül - a lovak a a gépek kattogásától is frászt kapnak, a vakut inkább ne is említsük - sikerült megoldanunk a fotózást.

Én és a D3 :))

Elsőként a junior handlerek mentek a ringbe ... nekem is jó volt, hogy az elején tudtam szokni a gépet és ha nem is sikerült a kép, akkor is ott volt Sam.

Egy kis bemelegítő után jött a nehezebbik része. Én kaptam a több fénnyel rendelkező mini shetlandi pony ringet. Először nagyon megörültem neki, majd az idő múlásával, már inkább bosszankodtam miatt.
Első nehézség ott adódott, hogy a 24-70 mm-es obival nem nagyon lehetett ringen kívülről fotózni, ezért a bíró mellé kellett állnom. Vagyis elméletben, mert sosem állhattam a bíró és a ló közé, sosem takarhattam ki ... szóval úgy kellett fotóznom, hogy se a lovat, se a felvezetőt, se a bírót ne zavarjam. Végül leguggoltam a bíró mellé és onnan forogtam.  Nem volt gond a balról jobbra majd visszafelé fordulással guggolásból olyan 3-4 póninál, de volt több osztály is, ahol 10-nél több ló volt ... a lábaim megedződtek ... a karomról nem is beszélve, amivel egész nap a gépet fogtam :D De egy ilyen csodáért inkább izmosodok :))
A guggolós megoldás szuper volt a mozgásos fotóknál, de a standardnál már nem lehetett így.
A bíró az egyéni bírálatot a másik ringhez közel eső részben végezte ... több gond is volt ezzel, persze csak az én részemről :)
Kevesebb fény volt itt - ISO 3200-zal dolgoztam, és ha kisütött akkor nagy örömömre lemehettem 2500-re, de ezt is folyamatosan figyelni kellett - mint a ring többi részén. Még ezzel nem is lett volna gondom, a 2,8-as obi még ezzel is megbirkózott, de a veszélyesebb rész csak ezután következett.

Megint előjöttek az előző gondok, vagyis 70 mm-es obi, bíróra, lóra, felvezetőre figyelni ... és az eddig is szétszóródó figyelmemet újabb problémákra kellett fordítanom. Olyanokra, mint a szomszéd ringben lévő standard shetland pónik agyon ne tapossanak, ne akadályozzam a szomszéd ringben folyó bírálatokat, elférjenek a ki és belépésnél a ringnél az emberekkel a lóval, de közben figyelnem kellett az élességre, fényekre, fotózandó ló mozgására ... stb. stb. stb.
Nem volt könnyű, megszenvedtem érte :)

A végén annyira megszokta a bíró és a ringtitkár a jelenlétemet, hogy ha fotót akartak akkor "fotó, fotó" felkiáltással mutogattak nekem, hogy menjek :D

1 körül volt egy ebédszünetünk, amikor a cheesy chips nevű étellel próbáltam az addig elvesztett energiámat szinten tartani ... több kevesebb sikerrel ... vagyis inkább az utóbbival.
Nem kell valami nagy dologra gondolni, a sült krumplira sajt van reszelve ... de se só, se ketchup ... szóval ez több említést sem érdemel.

Ez a "fantasztikus" ebéd után mentünk vissza a pónikat fotózni. Sajnos nem lettek kevesebben :D
Itt is végig fotóztam a mini pónikat az elejétől a végéig ... a végén már mindketten untuk Sammel. Végül is reggel fél 10-től fél 4-ig lovat fotóztunk ... már elég volt.
Vagyis inkább nem is a fotózás részével van a gond, hanem az utómunkával ... az mindig nehezebb és időigényesebb. Azt hiszem kell keresnem egy photoshop-pos alvállalkozót :D

Fél 5 után kimerülten és álmosan hazaértünk, amit teával és egy kis hazai ízzel, Pöttyös túrórúdival próbáltunk orvosolni.
Gyorsan szerzett energiánkat mentünk is elpazarolni ... leültünk a gép elé, és elkezdtük a nap folyamán felgyülemlett fotók retusálását.
Párat megcsináltunk és megegyeztünk Sammel, hogy inkább menjünk vacsorázni és pihenni ... egyikünket sem kellett nagyon győzködni. A vacsora és a pihenés nagyon erős érv volt a mai nap után :)

Vacsorára chicken pie volt vajas krumplival és párolt babbal ... akár minden nap is meg tudnám enni :)
Nem csak a délutáni nasi, de a desszert is magyaros volt ... a kedvenc Tibi csokimat ettük :))

Befejezésül egy aranyos kép :)

Kitty

Hello Friday!

Szép jó estét Mindenkinek!

... vagyis inkább éjszakát, mert itt 1 órával korábbra van állítva az óra :)

Ma reggel elkezdődött az első péntekem, amit a messzi Angliában töltök ... nekem nem tűnik olyan messzinek, de ahogy anyum mondaná, van aki még a várost sem hagyta el :)

Azt hiszem le sem kell írni, hogy mivel indult a nap ... persze, hogy a finom teával.
Azért ma már kicsit sietősebb volt a reggel, mint eddig. Időre oda kellett érnünk Totnes-be, az állatorvoshoz.
De előtte még a reggel csúcspontjaként ettem "Special K"-t. A "K" jelzést akár még célzásnak is vehetném ... de nem, ezt a csodát a Kellogg's gyártja :)
Elvileg diétázóknak  találták ki, de ha ez tényleg fogyaszt, akkor én szíves örömest elkezdem a fogyókúrát. Annyira finom ... elég sok müzlit, gabonapelyhet és ehhez hasonlót kipróbáltam, de ilyet még nem ettem. Pont jó, vagyis inkább tökéletes ... nem túl édes, nem túl ízetlen, nincs mellék és utóíze ... olyan amilyennek lennie kell.
Ésssssss csak most jön az extra ráadás ... nem gondoltam volna, hogy ezt lehet fokozni, de lehet ... és még ezzel sem tudtál elrontani.
 A gabonapelyhet szárított gyümölcsdarabok teszik ízletesebbé. De nem csak úgy megszárítva és beledobva ... számomra ismeretlen technikának köszönhetően a gyümölcsök meg tudják őrizni az eredeti ízüket és pluszban olyan könnyűek lesznek, hogy a szájban ízletesen alkotóikra bomlanak. Valami fantasztikusat talált ki és vitt végbe a Kellogg's ... engem meggyőztek :)

De a negyed oldalas gabonapehely áradozás után kanyarodjunk is vissza az eredeti témához ... vagyis a péntek.
10 körül már a rendelőnél várakoztunk, hogy Baffle és Cinnamon sorra kerüljenek. Fél órán belül végeztünk és újból kocsiba ülve, mentünk egy farm shop-ba, ahol mindent dupla áron adnak a Tesco-hoz képest, de fantasztikus húsaik és kolbászaik vannak. Mi az utóbbi miatt tértünk be.

Hazaérés után boldogan láttuk, hogy nem csak Totnes-ben, de nálunk is jó az idő. Végre nem esik :) Még nem nyárias az időjárás, de sokkal jobb, persze az esőt felváltotta a nagy szél, de inkább több réteg ruha, mint csapadék és hideg.
Délután a K9-nek csináltunk pár képet, amik majd a honlapon lesznek ... vagyis ez úgy nézett ki, hogy Sam  és Forager volt a modell és én fotóztam.
Ezt követően pár képet photoshop-poztam, majd kora estig kutyát sétáltattunk. Megsétltattuk a két picit, Bas-t, Cinnamont, Candle-t, Gyp-et, Tennant-ot és Dam sen-t is.

Este leteszteltük a délelőtt vett kolbászokat. A korianderes sertés kolbász volt most soron , mellé krumplipürét és répát ettünk. Végül az elmaradhatatlan desszert következett ... este Andrew hozott coffee victoria-t. Nevéből ki lehet következtetni az ízesítést ... naná, hogy kávés :)
Alapból nem egy száraz sütemény, de a double cream-mel leöntve ... össze sem lehet hasonlítani.
Nagyon sajnálom, hogy otthon nem lehet kapni ... pedig tudom, hogy mi hiányzott nekem 10 hónapon keresztül :)

Kitty

Csak esik és esik és esik ... :(

Sziasztok!

 A tegnap esti időjárás mára sem akart változni ... ezért a mai napunkat itthon  töltöttük.
Kora reggeltől csak  esett az eső ... a reggeli teázás és kávézás után átköltöztünk az irodába, hogy el tudjuk küldeni a képeket, postázzunk, ellenőrizzünk ... szóval a fotózás unalmasabb részét megcsináljuk.

Amikor kicsit abba maradt az eső, akkor fényképezőt ragadtam és mentem macrozni. Sajnos VR nélkül, manuális módban - a gépen nem akarja használni az automatát ezzel az obival :((( - és vaku nélkül az esélyeim egyenlők voltak a nullával :( és sajnos ezzel a számmal megegyezett a használható képek mennyisége is :(((

Csapadék mentes pár percben sikerült lefotóznom Forager-t és a délután szabad perceiben Sam-nek mutogattam a photoshop-pos trükköket :) még szerencse, hogy angolt használok, mert így Sam is érti, hogy mit is csinálok és tudja követni :)

Persze a nap további részében sem kellett hiányolnom az esőt ... sajnos a macro fotókról le kellett mondanom, de helyette nagyon szép látványt nyújt az iroda előtt elhaladó kis csatorna, ami most inkább átalakult egy vízesésé.
Tavaly csak száraz állapotban láthattam, de most tényleg nagyon szép!
A kép felső részében láthattok egy falat, az az iroda és előtte pedig a "csatorna", ami vízesésként csatlakozik a két kis medencéhez és innen megy tovább az első udvarba. 

A sok esőnek azért van pozitív oldala is ... vagyis most tudok ízeséses képeket csinálni. Oké, elg kicsi ez vízeséshez, de megbecsülöm ezt is :)

Az irodában 7 körül befejeztünk minden fontosabb dolgot és bejöttünk megcsinálni a vacsorát. Ma este nem folytattuk az előző napi ételeket, vagyis már nem angolt ettünk.
Ma flammkuchen volt , vagyis ez a neve ... nekem az otthoni langallora hasonlított, csak sokkal vékonyabb tésztája volt. És itt is egy szabályt kell követni ... a tészta tetejére bármit lehet tenni, amit csak szeretnénk.
Mi tettünk rá pepperonit, gombát, paprikát, hagymát ... de szerintem elfér rajta bármi, amit megkívánunk.


Tegnap elfelejtettem, hogy a vacsi után még ettük saját készítésű fagyit is, aminek az alapja Bailey's volt és nagyon finom amarettós süti tette még finomabbá :)

És még most is esik az eső ...

Kitty

Első nap

Sziasztok!

Egy kis csúszásban vagyok a blog írásával, remélem ma be tudom hozni a lemaradásomat.

Keddi hosszú utazás után mai nap (szerdán) sem tétlenkedtünk. Reggel a szokásos tejes teával indítottam a napot ... sokan elítélik, nekem ízlik :)

Délután 1 óra körül már Penryn-ben kellett lennünk ... bocsánat, de nem szeretném ide leírni, hogy miért voltunk ott, mert még semmi se biztos, és addig  jobb ha csak páran tudnak róla :) Ha sikerül amit tervezek utána elsőként itt fogok róla beszámolni!!!! És nagyon várom már, hogy közöljem mindenkivel!!!! :)

5 körül indultunk haza, jó angolos időjárásban ... vagyis szakadt az eső. Oké, oké ... tudom, mindenki azt hiszi, hogy itt csak esik az eső, hideg van és sorolhatnám. De akkor is jobb ez, mint a 38 fok otthon. Szerintem :)

A szakadó esőben és óriási szélben nem sok mindent tudtunk csinálni, így lehetőségeink lekorlátozódtak a lakásra. :(
Előző esti vacsorát követve - ami fish & chips volt - ma chicken pie-t ettünk babbal, spenóttal és krumplival. Szerintem a világ legjobb párosítása, aki tudja az kóstolja meg :) 

Kitty

Újra itt :)

Sziasztok!

Eltelt 10 hónap és az utolsó bejegyzésben tett ígéretemet betartva ... megnyitom megint a blogomat!
Az elmúlt időszakban teljesen felfordult az életem, persze csak jó értelemben :) Új iskola, új barátok, ismerősök, teljesen új környezet és ezzel együtt új lehetőségek is.
Óriási szerencsémnek köszönhetően és persze szüleimnek is, hogy megint kint lehetek Angliában :)

Már februártól terveztük a nyarat Sam-mel, első nagy gond a kijutás volt. Tudom, fapados járatok tömkelege érkezik Londonba nagyon kedvező áron ( vagyis így hirdetik, mert ami elsőre olcsónak tűnik, utána többet kell fizetni, mint egy normális gépen ), de nekem nem volt jó London ... Bristolba kellett jönnöm, ami nem épp egy könnyű dolog. Csak is átszállásos gépek közül tudtam válogatni.
Tavaly már volt tapasztalatom az átszállással, mert akkor Amsterdam-ot érintve jöttem ki,ezért nem aggódtam miatta.
Márciusban sikerült a jegyet megvennem, attól kezdve biztos volt, hogy újra itt lehetek.
Következő feladat a nyári teendők és programok egyeztetése volt ... mivel erről fog szólni a blog, ezért ezt most még nem árulom el. :)

Áprilistól már számoltam vissza a hónapokat, májustól pedig a hétvégéket ... és júniustól pedig a napokat :) Júniusban még volt egy vizsgaidőszakom is, ami elégé felgyorsította a napok múlását, de azon is szerencsésen túl vagyok.

Elérkeztem június 19-hez, amikor az utolsó reggelemet töltöttem otthon. Az elmúlt pár napban már az egész család a készülődés lázában égett. Vásároltunk, tervezgettünk és idegeskedtünk ... nagy út előtt mindig gondban vagyok, hogy mit fogok otthon felejteni.
A sok aggódás után sikerült lezárni a bőröndöt, már csak az elindulás várt ránk. 13:35-kor indult a gépem Ferihegyről, ami azt jelentette, hogy 12 körül Pesten kell lennünk.
Időben felértünk, check-in-nél is kevesen voltak ... túl könnyűnek tűnt az egész. Sajnos a baj sosem kerül el engem, így a check-olásnál nem akarta a gép az adataimat elfogadni, vagyis jegyet nem tudtak adni. Írtak egy jegyet és közölték velem, hogy Brüsszelben magyarázzam el, hogy Budapesten nem jó a rendszer és csak "manuális jegyet" tudtak adni. Nem örültem, de jobb, mint ha nem adtak volna semmit sem.

Sikerült átjutnom minden ellenőrzésen és időben megtaláltam a beszállási helyet. Annyira kicsi géppel utaztunk, hogy busszal vittek ki minket a repülőhöz. Fél 2 körül már mindenki a helyén ült, és vártuk az indulást.
Budapestről  2 és negyed órát repültünk, majd Brüsszelben leszálltunk. Sajnos az unalmasabb része még csak most kezdődött nekem.
4 órát kellett várnom, hogy felszálljon a bristoli gépem. Ittam egy frappuccino-t a Starbucks-ban, ahol az eladó kérdezte a nevemet, mondtam neki, hogy Kitti ... rám nézett és kérdezte: Mint a kiscica??? - ezt nyomatékosítva még nyávogott is hozzá. Nem bírtam nevetés nélkül megállni :D
Szabadidőmben olvastam, neteztem, filmet néztem és a végén már halálra untam magamat.
Nagy nehezen fél 8-at ütött az óra és elkezdhettük a beszállást. Most is egy busszal vittek ki minket, ahol történt egy kis incidens ... de ezt leszámítva elértük a gépet, ami még kisebb volt, mint az előző.

1 óra repülés után megérkeztem Bristlol-ba ... szerencsére vége lett a várakozásoknak és átszállásnak.
Sam-ék jöttek értem és a vacsora megvétele után indultunk is haza.

Hosszú és fárasztó nap volt :)