PRAGUE 3.0

Sziasztok!

2015. ÁPRILIS 9 ... életem egyik meghatározó dátuma :)

Ehhez a dátumhoz köthető egy fordulópont az életemben, vagyis ekkor érkeztem meg Prágába, hogy bele vessem magam az ismeretlenbe és kipróbáljam, hogy hogyan is boldogulok egy teljesen új környezetben, ismeretlen nyelvvel és mindenféle ismerős segítsége nélkül :)
Azt hiszem 3 hónap után már nyugodtan kijelenthetem, hogy simán :D  Nem volt senki aki fogta volna a kezem, pátyolgatott volna amikor gond volt, de szerencsére feltaláltam magam és alkalmazkodtam a helyzethez.
Blogbejegyzés nem sok , de emlék annál több lett az elmúlt időszakban ... :)


Huuuh, nagyon sok minden történt velem az elmúlt hónapokban, de egy percre sem bántam meg, hogy itt vagyok. Talán így kellett lennie, most már kezdem elhinni :)
Sokáig csak egy átmeneti állomásnak gondoltam Prágát, de közben a hotelből átköltöztem a belváros egyik nyugis részére és próbálom megteremteni az új életemet.
Apropó lakás ... Pesten is a rakpart volt az örök kedvenc és mindig örömmel mentem ki, hogy lássam a folyót, de most olyan szuper helyre költöztem, hogy az utca vége már szinte a rakparton van, ahol egymás után vannak a hajók a bárokkal és túlzás nélkül itt van Prága egyik legjobb fagyizója is ... olasz ismerősökkel is le lett tesztelve és még ők is elismerték, hogy szuper :D

Közben befejeztem a főiskolán a 2. évet is, ami néha inkább tünt Mission Impossible-nek :D Főleg amikor 68 óra leforgása alatt dolgoznom kellett egy teljes pénteket, majd Prága-Budapest-Prága útvonalat megtenni és mellé jött 2 vizsga is. De szerencsére ez is megvan és most már hivatalosan is élvezhetem a nyarat :)

A sok emlék és élmény mellett rengeteg fantasztikus emberrel is találkoztam, főleg a kollégák személyében, akikkel nem csak a munkán osztozunk, hanem azon kívül is igazi kis csapat vagyunk.



Pár kép az emúlt időszakból ... szigorúan csak is Prágából :)


A hotel wellnes része, amit egészen 3 hétig élvezhettem. Talán ezek voltak a legjobb vasárnapok amikor az egész estémet itt töltöttem :D

A 23. szülinapomat nem csak 1 napig ünnepeltem, hanem egészen 5 napig :D  volt benne városnézés, jó sok pihenés és sok szép emlék is egy olasz ismerősnek köszönhetően. Az egyik napot pont a várban töltöttük ahol még sosem votam azelőtt :)

Kedvenc részem Prágában, vagyis a Letna, ahova az ember egy jó jeges cider kiséretében kiüll haverokkal és el tud elmélkedni az élet dolgairól ... ahogy mi is szoktuk tenni :)

Szülinapkor mivel is lehetne ünnepelni ha nem a kedvenc étellel? Szóval a svíckova-val tettem ezt meg ... az otthoni vadasra hasonlít, csak van hozzá pluszban tejszínhab és lekvár.
Remek trükk, hogy az elején gyorsan meg kell enni a tejszínhabot és utána már nem lesz vele gond :D

Egy jó példa a nyelvi problémákra ... a reptéren voltunk a Starbucks-ban, ahol megkérdezték a nevemet. Szokásosan nem értette az eladó, így próbáltam  neki segíteni ... na, ebből lett a Hello Kitty :D

Prága???? PRÁGA!!!!!

Sziasztok!


2011-ben indult ez az "egy nyári blog", hogy leírjam az élményeimet a szüleimnek és a barátaimnak, ameddig kint vagyok Angliában.
2011 nyár után jött 2012, majd 2013 nyara, ahol úgy gondoltam, hogy teljesen befejezem ezt a blogot. Alapból sosem írnám ki az internetre, hogy mi történik velem a magánéletben, de néha vannak olyan események amik mégis különlegesek és olyankor az ember simán meggondolja magát.
Így történt most is, amikor kiköltöztem Prágába :)


Miért pont Prága? Nagyon jó kérdés ... nagyon sokan megkérdezik tőlem nap, mint nap ...

Kellett egy kis kihívás és mi más lehetne jobb, mint egy olyan városba menni ahol sosem jártam, senkit sem ismerek és még a nyelvet sem beszélem, azt hiszem ez elég ok volt így elsőre :D
Másfél óra alatt borult fel az életem és 5 napom volt mindent elintéznem, hogy 3 és fél év után, rengeteg emléket hátra hagyva eljöjjek Pestről.

Miért is jöttem ide? Naná, hogy dolgozni ... más Londonba megy mosogatni, én közelebbi állomást kerestem és szó szerint viccből küldtem el a jelentkezésemet, mert úgy gondoltam, hogy úgy sem vesznek fel.
Ahogy a mondás van "Hülyének hülye szerencséje " ... 1 hét múlva már Prágában lógattam a lábam és az addig jó viccnek tűnő dolog teljesen felforgatta az életemet.

Megbántam? Nem, inkább azt bántam volna ha nem jövök. Lehet, hogy viccnek indult ez az egész, de talán ezért sem görcsöltem rajta, hogy mindenképp kell ez a munka. Jött magától és így volt a legjobb :)

Azt meg, hogy mit hozz a következő időszak arról még fogalmam sincs, lesz ami lesz. Ennyi idő után már nem tervezek és nem ragaszkodok annyira az elképzeléseimhez, mert ha nem változtam volna az elmúlt időszakban, akkor még mindig otthon ülnék és azon gondolkoznék, hogy merre tovább.

Szóval ha nem is mindig de valamennyire feléled a blog, de most már Prágából próbálom közvetíteni az életemet :)

Kitty

Dream comes true ...

Sziasztok!


Az elmúlt 2 évben megfogadtam, hogy rendesen fogom vezetni a blogot, nem lesznek nagy lemaradások, de sajnos ezt ebben az évben sem tudtam teljesíteni. Sőt, közben már haza is értem ...

Augusztus elején hagytam abba a bejegyzéseket, pont egy olyan esemény előtt, amiről nagyon is be akartam számolni, de már hetek óta nem tudom befejezni, akárhányszor átolvasom mindig az az érzésem támadt, hogy valamit kihagyok, nem igazán tudom szavakba szőni azt a csodás dolgot amit átéltem ... ha nem is teljesen pontosan, de megpróbálok beszámolni eddigi életem legcsodásabb utazásáról :)


Augusztus 9, péntek


Mindenkinek vannak álmai, van aki kicsiben gondolkozik, van ki nagyban ... én sajnos pont utóbbiba tartozok. Ezzel nagyon nagyon próbára tudom tenni a körülöttem élőket, de szerintem a családom már rég belenyugodott, hogy ha én valamit a fejembe veszek, azt előbb vagy utóbb, de véghez fogom vinni. Persze már így is rengeteg álmom beteljesült, ami nem csak az én érdemem, mert sokszor a szerencse is mellém áll, így kicsit könnyebb a kivitelezés. Na jó, egy dolog a szerencse ... de ezen kívül még ott van jó pár ember, első sorban a szüleim, akiknek rengeteget köszönhetek és a "háttérből" próbálnak segíteni :)


Már elég fiatal korom óta vágyok egy különleges országba, Skóciába ... miért pont oda, minek a hatására ez a nagy rajongás, fogalmam sincs, sőt azt sem tudom, hogy hogyan kezdődött az egész. Talán már genetikailag belém lett kódolva, mert apukám is nagy Skócia rajongó, de ezt talán sosem fogom megtudni :)
Erről a gyönyörű országról láttam már rengeteg fotót, természet filmet és mindig bennem volt a vágy, hogy én oda egyszer eljutok. De az ember csak tervezget, álmodozik ... de ki tudja, hogy ez mikor is fog beteljesülni ...

Nem régen, úgy 3-4 évvel ezelőtt pedig egy szarvasbőgés közben jött egy következő nagy tervem, hogy én szeretnék szarvast fotózni. Jártam ki vadászatokra, több órát ültem a les tetején, hogy megjelenjen az én várva várt gyönyörű bikám ... de valahogy sosem akart össze jönni a dolog.
Több éve várok egy fotóra, ami tudom, hogy a laikusok számára őröltségnek tűnhet, de engem mindig az ilyen tervek éltetnek. Ameddig sok, nehezen kivitelezhető tervem lesz, addig fogom igazán, szívből csinálni a fotózást, mert addig rajongok érte, van célom ... ha nem így lesz, akkor nagy bajban leszek :)

Skócia, szarvasok ... ezek pontosan egy májusi éjszakáig csak is tervek és álmok voltak,de azon az estén megváltozott minden :)
Kaptam egy üzenetet Sam-től, hogy van-e kedvem menni nyáron pár napra Skóciába szarvas vadászatra? Nanááááááá, hogy van ... egy álom vált ezzel valóra.
A vizsgáim vészesen közeledtek, én pedig nem tudtam másra gondolni, csak, hogy augusztusban mehetek Skóciába ... azt hiszem akkor mindenkit kikészítettem a Skócia őrületemmel :D 

Teltek múltak a hetek, megérkeztem Angliába ... eltelt az első hónap is, és már nagyon nagyon közel voltunk az induláshoz. Pontosan augusztus 9-én, péntek délelőtt vágtunk neki a hosszú, 12 órás utunknak ami a Skót-Felföldön ért végett.

Első napunk inkább az utazásról szólt, néha néha megálltunk, néztük a gyönyörű tájat és várakoztunk a péntek délutáni dugókban.
Egyik pihenőnk pont egy Starbucks-nál volt, nem is kellett sokáig győzködnöm magamat, hogy vegyek egy kávét, még közel 3 órás út volt előttünk. Bementem a Starbucks-ba és kértem egy kis koffein pótló kávét, szokás szerint az eladó megkérdezte, hogy hogy hívnak ... mondom: Kitti
Néz rám furán és ráírja a poharamra, hogy Katie ... mondom megint neki, hogy KITTI!!
Próbáltam egy picit segíteni neki, hogy rájöjjön a nevemre és mondtam, hogy Kitti, mint a kis macska ... erre elkezdte ráírni, hogy CA ... Még mielőtt a macska szót leírta volna ő is rájött, hogy így biztos nem hívnak :D Ezért az első "Katie" próbálkozással együtt átsatírozta az utóbbit is.
Az eladó egyre tanácstalanabb lett és egy újabb pohár elővételétől várta, hogy majd megoldódnak a nyelvi problémáink ... nem,sajnos ez sem segített, pedig még kétszer elismételtem a neveme.
Ezek után nem volt jobb ötletem és elkértem a sráctól a filctollat és a poharat ... megírtam én helyette :D Jól meg is nézte az eladó a "fura" nevemet, de nem hiszem, hogy gyakran szolgál ki magyarokat :D

Éjfél után érkeztünk meg a szállásra és ekkor még nem sejtettem, hogy milyen gyönyörű helyre csöppentem ... :)

Kitty

Indulás előtt

Sziasztok!

Nem sok szabad időm maradt mostanság a blog írására, pedig nagyon rá férne az elmaradt napok pótlása. Most újból megpróbálkozok vele ...


Augusztus 7-8, szerda - csütörtök 

 Ahogy előző nap vége lett a 4 napos Paignton Championship-nek,gondolom nem nagyon kell magyaráznom a folytatást. Naná, hogy a képek válogatása következett , majd a szerkesztés és végül a tulajdonosok megtalálása volt a program a szerdai napon.
Sajnos erről nem sok izgalmasat lehet írni, mert elég monoton folyamat egy kreatív munka közben ... a kreatívat nem pont a kiállítási fotózásra érte. Persze ez is fontos rész, ilyenkor is sok mindent lehet alakítani, korrigálni, változtatni, de a lényegi rész már az exponáláskor eldőlt.
Szóval a napom nagy részét az irodában töltöttem  :)

Csütörtökre is maradt bőven munka, de már csak délelőttre. Délután egy közeli városba mentünk, pár dolgot elintézni, bevásárolni és este következett a pakolás ...
Péntek délelőtt indultunk ... :)

Kitty

The End ... Paignton Championship 4. nap

Sziasztok!


Folytatás ...

Augusztus 6, kedd 


Elérkeztünk a végéhez ... már mint csak a 4 napos kiállítás utolsó napjához. Persze ez a tény mit sem változtatott a napi rutinomon, mert a reggeli katalógus felvétel után megint fotózás volt.
Záró napra maradt a Toy és Utility group ... sajnos ezzel a két csoporttal nem sok mindent tudok kezdeni. Oké, van 1-2 fajta ami nagyon tetszik, de ennyiben ki is merült a dolog.
Itt főleg kis testű kutyákra kell gondolni, akiket még ringen kívül sem könnyű lefotózni földön fekvés, jobb esetben guggolás nélkül ... így remélem már mindenki érti, hogy miért nem a kedvenceim :D
Azért nem volt minden veszve, mert az akiták és az óriás uszkárok is ebben a csoportban vannak, így délelőtt megmenekültem a szükséges torna órai gyakorlatok bemutatásától :D
Előbbivel, akitákkal kezdtem a reggelt, de nem voltak népes osztályok, így hamar végeztem és más fajta után néztem. Ezt követték a törpe uszkárok, akiket a bíró pont a napnak háttal állított, így elbúcsúzhattam a normális képektől, mert a kutyák szőrén átvilágított a fény és a képeken úgy néznek ki, mint ha alig lenne szőr a fejükön ... ilyen képet meg egyetlen tulaj sem fog megvenni, ezért gyorsan feladtam ezt a tervemet is.

 Nem sokat kellett várnom, a törpék után jöttek a standard uszkárok ... imádom ezt a fajtát. Ha egyszer lesz annyi időm és energiám, hogy egy óriás uszkárt ilyen szuper groomingban tudjak tartani, mint amilyeneket a kiállításon látok, biztos nekem is lesz egy. Mindenkinek más a véleménye, de egy jól grooming-olt fekete standard uszkár bárhol simán tarolhat ... jó példa erre a kedvenc uszkárom, London aki amit tudott, már megnyert az USA-ban.
Most is a BOB-ot egy gyönyörű, fekete kan nyerte, aki később még a csoportban is első lett.

Na jó, uszkár imádat befejezve ... menjünk is tovább :D

Előző napi golf buggy élményt nem hittem, hogy lehet fokozni, de ezen a délután sikerült.
Sam akart csinálni egy képet a kiállítás területéről, de úgy ahogy ezt még senki sem valósította meg ... felülről.
Első ötletünk egy sárkányeregetéssel összekötött GoPro fotózás lett volna, de a szél nem akart nekünk kedvezni egyik nap sem. Mivel elértünk az utolsó naphoz, már nem akartunk kockáztatni, 100%-ra mentünk és újabb segítséghez folyamodtunk.
Úgy volt megbeszélve, hogy 2-kor egy kis kosárban felemelik Sam-et és úgy csinál pár képet és meg is van oldva a gondunk. De sajnos nem megy minden ilyen simán ... Sam-nek dolga volt, így ki maradt, hogy végre hajtsa ezt a feladatot? Naná, hogy én!
Nem lenne ezzel semmi gond, ha épp nem lennék tériszonyos , ami ezt a feladatot kissé megnehezíti :D Na de mindent a jó kép érdekében, ezért ezt is bevállaltam ...
Először be kellett másznom egy kis doboz szerűbe, ami egy traktor elején volt és így mentünk az általam jónak ítélt helyre. Egy egész nagy kört kellett tennünk, amire a kiállítás  túlsó oldalára értünk és elhaladtunk az irodák előtt is ... a tegnap megismert buggy-s srácok már messziről kiabáltak és nem értették, hogy mit is csinálok én ebben a kosárban :D
Végül a tökéletes helyszín megtalálása után csináltam jó pár képet, ha már ilyen magasra fel kellett mennem és még tetszett is a dolog. Amikor felemelt az a valami, már nem is foglalkoztam vele, hogy milyen magasan is vagyok.

Indulás ...

Már felülről

Késő délután már csak az utolsó két csoport és a Best in show volt hátra, amikor nekem már nem sok dolgom akadt.
Hosszú, de nagyon jó 4 nap volt, azt hiszem ez az év tetszett eddig legjobban ... talán csak a rengeteg élmény és jó dolog miatt, ki tudja :)


Kitty

Paignton 3. nap

Sziasztok!

Beszámolók pótlása folytatódik ...


Augusztus 5, hétfő 


Egy újabb hétfő, ami egyben egy újabb hét kezdetét is jelenti ... de nekem még mindig Paignton Championship van :)
Reggeleim még mindig kísértetiesen hasonlítanak egymásra, DogWorld sátornál kezdek, katalógust felveszem majd megyek keresni egy számomra érdekes fajtát, amit tudok fotózni.
Ezen a napon nem sokáig kellett törnöm a fejem, hogy hova is menjek ... Pastoral group volt, naná, hogy aussie-val kezdtem. Mivel nem nagyon változott a konkurencia az elmúlt évekhez képest, most csak 1 kutya érdekelt igazán, mert őt még sosem láttam élőben ... utolsó szón van a hangsúly, mert láttam már erről a kutyáról egy csomó képet közösségi oldalon, sőt a tenyésztője honlapján is fent volt fiatalabb korában, de azért így mégis másabb.
Hiába ez az egy kutya érdekelt, megnéztem az összes kant, le ne maradjak valamiről.
Tavalyi esetből tanulva most már nem fotóztam olyan bőszen, semmi kedvem nem volt egy újabb vitába keveredni a tavalyi illetővel, de akit lehetett azt megörökítettem.
Nem sok kan volt nevezve a kiállításra, így nem kellett órákat várnom a ring mellett, kereshettem másik fajtát a fotózáshoz.
Sajnos az aussiek bírálata a csarnokban volt, ezért próbáltam innen minél messzebb kerülni, mert nem szeretem ha magas ISO-t kell használnom és kicsi a mélységélességem. Tudom, aki nem fotózik, annak pontosan nem mond semmit az előbbi mondat ... de általában egy jó kiállítási fotó nem ilyen paraméterekkel szokott elkészülni.

Aussie után megnéztem a bearded collie-kat, ahol egy puppy osztályos kis szuka játéknak vélte a fényképezőgépemet és próbálta közelebbről is megismerkedni vele :D Gazdája próbálta minél távolabb tartani a kis kutyát tőlem, de nem nagyon sikerült ... majd leguggoltam hozzá és boldogan a nyakamba mászott :D Nem bántam, mert másfél éves koromtól egy bearded collie kannal nőttem fel, ő volt életem legelső kutyája ... nem tudom, hogy ennek köszönhető-e vagy már genetikailag benne volt a kutyázás, de biztos volt köze hozzá, hogy ennyire nagy állatbarát lettem.

Bearded collie-tól a bullmasztiff ringhez mentem ... na ez aztán a szélsőséges választás. De szerintem mindenki kitalálja ... persze, hogy volt otthon ilyen fajtájú kutyánk is. Igazából, az első kutya akit elkezdtem tanítani az egy kis bullmasztiff szuka volt, de mivel nem egy iramba fejlődtünk, így vele be kellett fejeznem és ezek után jött a golden retriever.
Nem hiszem, hogy sokan gondolták volna rólam, hogy a masztiff típusú kutyák is tetszenek, de a bullmasztiff az egyetlen amilyet szívesen nézegetnék otthon. Mind a kettő szukánk rettentő barátságos volt, bármit csinálhattunk velük, teljesen cica természetűek voltak, de ha sétára került a sor és valamilyen idegen közelebb jött hozzánk, akkor nem kellett félteni őket, simán megvédtek minket ... ami azon a környéken akkoriban nagyon jól jött.


Egy ringen kívüli bullmasztiff ... azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy miért imádom ezt a fajtát (is) :)

Ebéd után újabb eső jött, így a sátor alatt állva már azon gondolkoztam, hogy hogyan jutok vissza a csarnokba és a fotózás már a gondoltaim között sem szerepelt ... amikor egy férfi és a kutyája egy hatalmas esernyő alatt próbálta megtenni ugyanezt az utat, amit én gondolatban ... így született meg a kedvenc képem :)

Szerencsére az időjárás később kegyes lett hozzám :)
Már első naptól fogva irigykedve néztem azt a pár embert akik kis golfos kocsival "száguldoztak" a kiállítás területén, mert mindig is nagy álmom volt egy ilyet vezetni. Na jó, van ennél nagyra törőbb álmom is vezetés terén, de mindig tetszettek, így már ideje volt kihúzni a listáról :D
Szinte minden nap mondtam Sam-nek, hogy kell szerezni egy ilyen kocsit ... és ezen a napon teljesült is a kívánságom :)
A srácok úgy gondolták, hogy csak be akarok ülni az utas oldalra és úgy megyünk egy kört ... naaa neeem, ha már ilyen közel vagyok ehhez a lehetőséghez, persze, hogy én fogok vezetni :D
3 éve vezetek autót, nem egy ilyen kis valami fog majd pont rajtam kifogni ... úgy sem nehezebb, mint egy sima kocsi :D
Így végül én is "száguldozhattam" a golf buggy-val és épségben visszaértem a kísérőmmel ...nem tudom, melyikünk élvezte jobban :D


Épp golf buggy őrületben :D

Kitty

Paignton 2.0 ... avagy magyarok mindenhol vannak :)

Sziasztok!

Folytatódjanak a beszámolók ...


Augusztus 4, vasárnap


Újabb nap, újabb kiállítás, újabb munka ... ez volt a Championship második napja, vagyis még csak a felénél tartunk :D
Reggel szokásos rohanás, Sam a junior handler ringhez megy, én pedig a katalógusokért. Miután ezzel készen lettem, újból a bírálatok felé vettem az irányt és próbáltam valami szimpatikus fajtát keresni magamnak.
Hound group volt ezen a napon, ezért először a Petit Basset Griffon Vendeen-t néztem, de amire ez vége lett és át akartam menni az afgán agarakhoz, addigra az eső is megérkezett. Sátor alól esőben futó kutyát nem szerencsés fotózni, ezért próbáltam inkább hasznosan tölteni a fotózás nélküli időmet és szétnéztem kicsit ünneplés ügyben.
Nem is kellett messzire mennem, épp a már említett afgán ringnél ünnepelt egy társaság egy szép nagy tortával ... persze erről Sam-nek is kellett szólnom, így már ketten tértünk vissza a helyszínre. Először azt hittem, hogy szülinap van, de kiderült, hogy az egyik kutya győzelmét ünneplik ... de ezt az újság számára ugyanolyan hírértékkel bír, ezért kötelességünket teljesítve le is fotóztuk őket.
És ezek után kezdődik mindig a jó rész, mert ilyenkor minket is megkínálnak ... én meg rendes ember vagyok, és semmit sem utasítok vissza :D

A torta :)

Ebéd után Sam-mel újból külön váltunk, és elindultam szétnézni, tán találok valami érdekeset, vagy épp bírálatot tudok fotózni. Ahogy közeli teendőimen gondolkoztam, egyik ismerősöm jött velem szemben és megálltunk beszélgetni. Az egyik stand előtt ragadtunk le, ahol az eladó igen nagy érdeklődést mutatott a mi beszélgetésünk iránt.
Nem értettem, hogy miért áll olyan közel hozzánk, miért figyel minket ... de úgy voltam vele, hogy csak egy újabb kíváncsi ember, akinek épp nincs jobb elfoglaltsága.
Miután elbúcsúztam az ismerősömtől, gondoltam, hogy benézek a már említett árushoz, úgy is akartam egy új felvezető nyakörvet venni és ki tudja, hogy nem-e találok itt. Elindultam a sátor felé, nézelődtem, épp az ollóknál álltam, amikor az eladó megkérdezte : Can I help you?
Erre már jól begyakorolt válaszom volt: No
Nem nagyon akartam, hogy megpróbáljon valami dolgot rám beszélni angolul, amihez aztán érdemben úgy sem sokat tudok hozzá szólni, ezért próbáltam minimálisra lecsökkenteni a beszélgetésünket.
Sajnos a nemleges válaszom nem volt elég, az eladó srác jött utánam és nem adta fel ...
Még mindig az ollóknál álltam, amikor újból megkérdezte angolul, hogy: Ugye nem akarom lefotózni őket?
Oké, kezemben volt a gép, de semmi ilyen szándékom nem volt ezért újból a már jól begyakorolt No, no, no-t mondogattam :D
Erre a srác megszólalt: Do you want speaking MAGYARUL??
Ahogy kiejtette az utolsó szót a száján, nekem teljesen elkerekedett a szemem ... itt vagyok Anglia végén, eddig meg voltam győződve, hogy egyedüli magyar vagyok és kiderül, hogy nem :D
Így ismertem meg egy magyar srácot aki hosszú, és kalandos útja végén Angliában kötött ki. Azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ ... :)

Késő délután még volt a csoport bírálat, de a napom csúcs pontja az volt, hogy több, mint 1 hónap után valakivel tudtam beszélni élőben magyarul ... ez biztos nem hangzik valami nagy dolognak, de amikor a hét összes napján csak is angolul szól hozzám mindenki és azon töröm magam, hogy minél szebben, jobban és angol nyelvtannak megfelelően fejezzem ki magam, na az nem könnyű. Felüdülés volt, hogy beszélgethettem magyarul :)


Kitty