Folytatódjanak a beszámolók ...
Augusztus 4, vasárnap
Újabb nap, újabb kiállítás, újabb munka ... ez volt a Championship második napja, vagyis még csak a felénél tartunk :D
Reggel szokásos rohanás, Sam a junior handler ringhez megy, én pedig a katalógusokért. Miután ezzel készen lettem, újból a bírálatok felé vettem az irányt és próbáltam valami szimpatikus fajtát keresni magamnak.
Hound group volt ezen a napon, ezért először a Petit Basset Griffon Vendeen-t néztem, de amire ez vége lett és át akartam menni az afgán agarakhoz, addigra az eső is megérkezett. Sátor alól esőben futó kutyát nem szerencsés fotózni, ezért próbáltam inkább hasznosan tölteni a fotózás nélküli időmet és szétnéztem kicsit ünneplés ügyben.
Nem is kellett messzire mennem, épp a már említett afgán ringnél ünnepelt egy társaság egy szép nagy tortával ... persze erről Sam-nek is kellett szólnom, így már ketten tértünk vissza a helyszínre. Először azt hittem, hogy szülinap van, de kiderült, hogy az egyik kutya győzelmét ünneplik ... de ezt az újság számára ugyanolyan hírértékkel bír, ezért kötelességünket teljesítve le is fotóztuk őket.
És ezek után kezdődik mindig a jó rész, mert ilyenkor minket is megkínálnak ... én meg rendes ember vagyok, és semmit sem utasítok vissza :D
A torta :)
Ebéd után Sam-mel újból külön váltunk, és elindultam szétnézni, tán találok valami érdekeset, vagy épp bírálatot tudok fotózni. Ahogy közeli teendőimen gondolkoztam, egyik ismerősöm jött velem szemben és megálltunk beszélgetni. Az egyik stand előtt ragadtunk le, ahol az eladó igen nagy érdeklődést mutatott a mi beszélgetésünk iránt.
Nem értettem, hogy miért áll olyan közel hozzánk, miért figyel minket ... de úgy voltam vele, hogy csak egy újabb kíváncsi ember, akinek épp nincs jobb elfoglaltsága.
Miután elbúcsúztam az ismerősömtől, gondoltam, hogy benézek a már említett árushoz, úgy is akartam egy új felvezető nyakörvet venni és ki tudja, hogy nem-e találok itt. Elindultam a sátor felé, nézelődtem, épp az ollóknál álltam, amikor az eladó megkérdezte : Can I help you?
Erre már jól begyakorolt válaszom volt: No
Nem nagyon akartam, hogy megpróbáljon valami dolgot rám beszélni angolul, amihez aztán érdemben úgy sem sokat tudok hozzá szólni, ezért próbáltam minimálisra lecsökkenteni a beszélgetésünket.
Sajnos a nemleges válaszom nem volt elég, az eladó srác jött utánam és nem adta fel ...
Még mindig az ollóknál álltam, amikor újból megkérdezte angolul, hogy: Ugye nem akarom lefotózni őket?
Oké, kezemben volt a gép, de semmi ilyen szándékom nem volt ezért újból a már jól begyakorolt No, no, no-t mondogattam :D
Erre a srác megszólalt: Do you want speaking MAGYARUL??
Ahogy kiejtette az utolsó szót a száján, nekem teljesen elkerekedett a szemem ... itt vagyok Anglia végén, eddig meg voltam győződve, hogy egyedüli magyar vagyok és kiderül, hogy nem :D
Így ismertem meg egy magyar srácot aki hosszú, és kalandos útja végén Angliában kötött ki. Azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ ... :)
Késő délután még volt a csoport bírálat, de a napom csúcs pontja az volt, hogy több, mint 1 hónap után valakivel tudtam beszélni élőben magyarul ... ez biztos nem hangzik valami nagy dolognak, de amikor a hét összes napján csak is angolul szól hozzám mindenki és azon töröm magam, hogy minél szebben, jobban és angol nyelvtannak megfelelően fejezzem ki magam, na az nem könnyű. Felüdülés volt, hogy beszélgethettem magyarul :)
Kitty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése