Sziasztok!
Eltelt 10 hónap és az utolsó bejegyzésben tett ígéretemet betartva ... megnyitom megint a blogomat!
Az elmúlt időszakban teljesen felfordult az életem, persze csak jó értelemben :) Új iskola, új barátok, ismerősök, teljesen új környezet és ezzel együtt új lehetőségek is.
Óriási szerencsémnek köszönhetően és persze szüleimnek is, hogy megint kint lehetek Angliában :)
Már februártól terveztük a nyarat Sam-mel, első nagy gond a kijutás volt. Tudom, fapados járatok tömkelege érkezik Londonba nagyon kedvező áron ( vagyis így hirdetik, mert ami elsőre olcsónak tűnik, utána többet kell fizetni, mint egy normális gépen ), de nekem nem volt jó London ... Bristolba kellett jönnöm, ami nem épp egy könnyű dolog. Csak is átszállásos gépek közül tudtam válogatni.
Tavaly már volt tapasztalatom az átszállással, mert akkor Amsterdam-ot érintve jöttem ki,ezért nem aggódtam miatta.
Márciusban sikerült a jegyet megvennem, attól kezdve biztos volt, hogy újra itt lehetek.
Következő feladat a nyári teendők és programok egyeztetése volt ... mivel erről fog szólni a blog, ezért ezt most még nem árulom el. :)
Áprilistól már számoltam vissza a hónapokat, májustól pedig a hétvégéket ... és júniustól pedig a napokat :) Júniusban még volt egy vizsgaidőszakom is, ami elégé felgyorsította a napok múlását, de azon is szerencsésen túl vagyok.
Elérkeztem június 19-hez, amikor az utolsó reggelemet töltöttem otthon. Az elmúlt pár napban már az egész család a készülődés lázában égett. Vásároltunk, tervezgettünk és idegeskedtünk ... nagy út előtt mindig gondban vagyok, hogy mit fogok otthon felejteni.
A sok aggódás után sikerült lezárni a bőröndöt, már csak az elindulás várt ránk. 13:35-kor indult a gépem Ferihegyről, ami azt jelentette, hogy 12 körül Pesten kell lennünk.
Időben felértünk, check-in-nél is kevesen voltak ... túl könnyűnek tűnt az egész. Sajnos a baj sosem kerül el engem, így a check-olásnál nem akarta a gép az adataimat elfogadni, vagyis jegyet nem tudtak adni. Írtak egy jegyet és közölték velem, hogy Brüsszelben magyarázzam el, hogy Budapesten nem jó a rendszer és csak "manuális jegyet" tudtak adni. Nem örültem, de jobb, mint ha nem adtak volna semmit sem.
Sikerült átjutnom minden ellenőrzésen és időben megtaláltam a beszállási helyet. Annyira kicsi géppel utaztunk, hogy busszal vittek ki minket a repülőhöz. Fél 2 körül már mindenki a helyén ült, és vártuk az indulást.
Budapestről 2 és negyed órát repültünk, majd Brüsszelben leszálltunk. Sajnos az unalmasabb része még csak most kezdődött nekem.
4 órát kellett várnom, hogy felszálljon a bristoli gépem. Ittam egy frappuccino-t a Starbucks-ban, ahol az eladó kérdezte a nevemet, mondtam neki, hogy Kitti ... rám nézett és kérdezte: Mint a kiscica??? - ezt nyomatékosítva még nyávogott is hozzá. Nem bírtam nevetés nélkül megállni :D
Szabadidőmben olvastam, neteztem, filmet néztem és a végén már halálra untam magamat.
Nagy nehezen fél 8-at ütött az óra és elkezdhettük a beszállást. Most is egy busszal vittek ki minket, ahol történt egy kis incidens ... de ezt leszámítva elértük a gépet, ami még kisebb volt, mint az előző.
1 óra repülés után megérkeztem Bristlol-ba ... szerencsére vége lett a várakozásoknak és átszállásnak.
Sam-ék jöttek értem és a vacsora megvétele után indultunk is haza.
Hosszú és fárasztó nap volt :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése