Pony show

Sziasztok!

Vééééééégre a pihenő napok után elkezdtük a munkát!!! De ne siessünk úgy az elejére :)

7-kor ébresztett a telefonom, nagyon reméltem, hogy ez a rémálmom eleje, mert semmi kedvem nem volt kimászni a pihe-puha és - ami a legfontosabb - meleg ágyból. A hideg idő miatt nem tudnak felmelegedni a vastag falak ... így bent sincs kánikula.

Sajnos 8-kor indulnunk kell, ezért erőt vettem magamon és elkezdtem ezt a napot is.
Pontosan indultunk, és boldogan láttuk, hogy a pony shownak is kedvezni fog az időjárás - szép napsütéses napnak ígérkezett :)

Shetland pony showra kellett mennünk fotózni ... kicsit szeles, de szép napsütéses idő volt Cornwall-ban is, nagyon bíztunk a kiállítás külső megrendezésében.
Üt közben Sam néhány tippet és tapasztalatot adott a lovak show fotózásáról.Kutyák show fotózásával van már tapasztalatom, elég sok fajtát ismerek standard szerint, tudom a kiállítók és tulajok rigolyáit ... stb., de lovakkal még bajban vagyok.

Megérkezés után megkerestük a szervezőket ... egy jó és egy rossz hír fogadott bennünket. A jó hír, hogy csak 2 ring van, vagyis könnyen el tudjuk osztani a dolgokat Sammel. De a nagyobb gond ... vagyis számunkra a leges legnagyobb a fedeles pályán való szervezés volt :(((

Samnek kettő Nikon D3-ja van, fix 2,8-as fényerejű obival ... aki ért hozzá az tudja, hogy zoom obinál ez jó, aki meg nem, az higgye el, hogy tényleg jó :))
Neki nem volt annyira nagy gond a benti fotózás, de nekem maga a tragédia :((((((((((
Az én obijaim nem bírják ezt, ezért megkaptam a Nikon D3-at a 24-70-es fix 2,8-as obival ... vaku nélkül - a lovak a a gépek kattogásától is frászt kapnak, a vakut inkább ne is említsük - sikerült megoldanunk a fotózást.

Én és a D3 :))

Elsőként a junior handlerek mentek a ringbe ... nekem is jó volt, hogy az elején tudtam szokni a gépet és ha nem is sikerült a kép, akkor is ott volt Sam.

Egy kis bemelegítő után jött a nehezebbik része. Én kaptam a több fénnyel rendelkező mini shetlandi pony ringet. Először nagyon megörültem neki, majd az idő múlásával, már inkább bosszankodtam miatt.
Első nehézség ott adódott, hogy a 24-70 mm-es obival nem nagyon lehetett ringen kívülről fotózni, ezért a bíró mellé kellett állnom. Vagyis elméletben, mert sosem állhattam a bíró és a ló közé, sosem takarhattam ki ... szóval úgy kellett fotóznom, hogy se a lovat, se a felvezetőt, se a bírót ne zavarjam. Végül leguggoltam a bíró mellé és onnan forogtam.  Nem volt gond a balról jobbra majd visszafelé fordulással guggolásból olyan 3-4 póninál, de volt több osztály is, ahol 10-nél több ló volt ... a lábaim megedződtek ... a karomról nem is beszélve, amivel egész nap a gépet fogtam :D De egy ilyen csodáért inkább izmosodok :))
A guggolós megoldás szuper volt a mozgásos fotóknál, de a standardnál már nem lehetett így.
A bíró az egyéni bírálatot a másik ringhez közel eső részben végezte ... több gond is volt ezzel, persze csak az én részemről :)
Kevesebb fény volt itt - ISO 3200-zal dolgoztam, és ha kisütött akkor nagy örömömre lemehettem 2500-re, de ezt is folyamatosan figyelni kellett - mint a ring többi részén. Még ezzel nem is lett volna gondom, a 2,8-as obi még ezzel is megbirkózott, de a veszélyesebb rész csak ezután következett.

Megint előjöttek az előző gondok, vagyis 70 mm-es obi, bíróra, lóra, felvezetőre figyelni ... és az eddig is szétszóródó figyelmemet újabb problémákra kellett fordítanom. Olyanokra, mint a szomszéd ringben lévő standard shetland pónik agyon ne tapossanak, ne akadályozzam a szomszéd ringben folyó bírálatokat, elférjenek a ki és belépésnél a ringnél az emberekkel a lóval, de közben figyelnem kellett az élességre, fényekre, fotózandó ló mozgására ... stb. stb. stb.
Nem volt könnyű, megszenvedtem érte :)

A végén annyira megszokta a bíró és a ringtitkár a jelenlétemet, hogy ha fotót akartak akkor "fotó, fotó" felkiáltással mutogattak nekem, hogy menjek :D

1 körül volt egy ebédszünetünk, amikor a cheesy chips nevű étellel próbáltam az addig elvesztett energiámat szinten tartani ... több kevesebb sikerrel ... vagyis inkább az utóbbival.
Nem kell valami nagy dologra gondolni, a sült krumplira sajt van reszelve ... de se só, se ketchup ... szóval ez több említést sem érdemel.

Ez a "fantasztikus" ebéd után mentünk vissza a pónikat fotózni. Sajnos nem lettek kevesebben :D
Itt is végig fotóztam a mini pónikat az elejétől a végéig ... a végén már mindketten untuk Sammel. Végül is reggel fél 10-től fél 4-ig lovat fotóztunk ... már elég volt.
Vagyis inkább nem is a fotózás részével van a gond, hanem az utómunkával ... az mindig nehezebb és időigényesebb. Azt hiszem kell keresnem egy photoshop-pos alvállalkozót :D

Fél 5 után kimerülten és álmosan hazaértünk, amit teával és egy kis hazai ízzel, Pöttyös túrórúdival próbáltunk orvosolni.
Gyorsan szerzett energiánkat mentünk is elpazarolni ... leültünk a gép elé, és elkezdtük a nap folyamán felgyülemlett fotók retusálását.
Párat megcsináltunk és megegyeztünk Sammel, hogy inkább menjünk vacsorázni és pihenni ... egyikünket sem kellett nagyon győzködni. A vacsora és a pihenés nagyon erős érv volt a mai nap után :)

Vacsorára chicken pie volt vajas krumplival és párolt babbal ... akár minden nap is meg tudnám enni :)
Nem csak a délutáni nasi, de a desszert is magyaros volt ... a kedvenc Tibi csokimat ettük :))

Befejezésül egy aranyos kép :)

Kitty