Sajnos még mindig nem javult az idő ... sőőőt inkább romlott :( Kint zuhog az eső, fúj a szél, mi pedig a lakásban ülünk a tűz (!!!!!!!!!!) mellett és forró csokit iszunk :O
Múlt héten is többször be kellett fűteni, mert annyira hideg volt.
Ilyenkor a ruhák kimosása sem egy könnyű dolog, múlt héten amikor mostam utána alig bírtam megszárítani a ruháimat ... végül a tűz segített
De addig is próbálok pótolni ... akkor a szerda :)
Újabb szabad napunk volt, újabb esős reggellel :((( Lassan olyan itt az eső és a hideg, mint otthon 35 fok ... megszokja az ember, és csodálkozik ha épp nem ilyen az időjárás :D
Dél körül végre elállt az eső, jött egy kis napsütés is ... így egy nagy álmom teljesült :) Elmentünk a Dartmoor Nemzeti Parkba fotózni.
Itt is rengeteg vad póni él ... és amiért én a legjobban kedvelem, az egész terület ugyanolyan lápos, mint Skócia. Nem biztos, hogy mindenki tudja, de kedvenc helyem Skócia és nagyon tetszenek a az ottani domborzati viszonyok.
Itt is ugyanolyan szélsőséges az időjárás ... egyik percben esik, majd kisüt a nap ... és bármikor előjöhet a köd. Tudom ez így elsőre nem tűnik valami veszélyesnek, de évente többen is eltévednek és meghalnak itt emiatt.
Térjünk vissza egy kicsit vidámabb témához ... szóval elindultunk vad pónikat fotózni.
Mivel Sam-nek fáj a háta, és nem nagyon tud sokat gyalogolni, ezért megálltunk egy parkolóban, hogy onnan kiindulva keressek pónikat. Az állatok méretéből kiindulva nem egy nehéz dolog meglátni őket ... nagyobb gond az adott hely megközelítése.
A parkolóból elindulva, átkeltem a főúton és elindultam a szemben lévő domb sziklás része felé, mert ott kb. 10-15 pónit láttam.
Ide igyekeztem ( ez már egy közeli fotó, kb. 15 perces sétára voltak a kocsitól)
Út közben gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeket fedeztem fel, mindenhol kis patak,forrás ... az az igazi lápos terület. Persze azért figyelni is kell, hogy az ember nehogy olyan helyre tévedjen ahova nem kellene ...
Amikor elindultam akkor a völgy bal oldalán haladtam és a lovak a jobb oldali részen voltak ... szóval át kellett jutnom az ő oldalukra. Ez nem is lett volna gond, ha nem több patak akadályozott volna meg ebben. Amikor kerestem az átjutást a túlsó partra akkor felfedeztem egy hidat ... nagyon megörültem neki, hogy milyen kedvesek a park dolgozói, hogy építenek egy kis hidat ... ahogy közelebb értem akkor láttam, hogy igen, az egy híd ... de nem nekem :D
Igeeeeeeen ... jól látjátok :D Az egy kis híd, de egy másik pataknak ... így két patak folyik egymás felett . Sosem láttam még ilyet, de ötletes és hasznos ;)
Még egy kis domb mászás és száraz terület keresése után végül elértem a lovakat. Először nem értették, hogy mit is akarok, de aztán látták, hogy nem piszkálom őket, és kb. 10 perc után már nem is foglalkoztak velem. Láttam kis csikót, már kicsit idősebbet, felnőtteket ... szóval egy egész csorda volt. Fotóztam, sétáltam, még többet fotóztam ... amikor egy kis csikó egyre közelebb jött hozzám. Megengedte, hogy megsimogassam, megszagolt aztán elment. Később megint odajött, megszagolt, megsimogattam majd megint elment. Csodálkoztam, hogy mennyire közvetlen és barátságos, de még pici volt, így gondoltam, hogy a kíváncsisága nagyobb, mint a félelme.
Már az első képen látható sziklán álltam, amikor megint odajött hozzám ez kis csikó ... megint megsimogattam, azt hittem ott hagy, de tévedtem.
Szó szerint beleharapott a combomba ... nem tudom, hogy ételnek nézett vagy csak játékból ... de először annyira nem örültem neki. Fájt is, meg nem tudtam, hogy meg akar-e támadni, ezért elkezdtem a szikla széle felé közeledni ... és akkor szerencsére nem követett. 2 nap elteltével már nem tűnik olyan rémisztőnek, hogy megharapott egy vad póni, de nagyobb baj is lehetett volna ha pl. megtámad, vagy megrúg. De szerencsére nem történt komoly baj egy kis fájdalmon kívül.
A támadóm ... aki már biztos itt kiszúrt magának :D
Szerencsére több gondom nem volt ezen kívül a többi póni sokkal kedvesebb volt :)
Pár képek a lovakról és a környezetről :)
Visszaérve a kocsihoz rögtön el akarta mesélni a póni harapásos esetet Samnek ... elkezdtem mesélni a sztorit, amikor kiderült, hogy Sam végig látott, mert figyelt egy távcsővel :D
Elindultunk keresni egy hidat, amit egy fotón láttam ... sajnos azt nem találtuk meg, de láttam másikat :)
Újból keresésre indultunk, épp egy völgyben voltunk amikor a domb oldalán megláttunk egy halom, barna dolgot. Első tippünk a skót felföldi marha volt ... és nagyon reménykedtünk, hogy jól gondoljuk.
Amikor közelebb értünk akkor láttuk meg, hogy nagyon is jól láttuk, tényleg felföldiek.
Tudom, már írtam, hogy nem szeretem a teheneket, de ez e fajta kivétel ... sőőőőőőőőőőt :) Nagyon nagyon tetszenek :)
Nem bírtam ki, hogy pár képet ne csináljak róluk ...
Azt hiszem a "pár kép" gyenge kifejezés ... ez csak egy pár kedvenc amit kiválogattam :D
Nem tehetek róla ... ha valami megfog, megtetszik, akkor bármennyi fotót tudok csinálni az adott dologról :D
Csütörtökről már a bevezetőben írtam ... szörnyű idő, eső, szél, hideg ...
Erről most eszembe jutott amit Avi cousin mondott a Blöff-ben ... : Yes, London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary f*****g Poppins... LONDON.
A még rosszabb idő és a tea most is igaz ... de az ételek nagyon finomak :))
Mivel a nap első felét az irodában, majd a hátralévőt a lakásban töltöttük, így nem sok érdekes történt :)
Kitty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése