Ahogy írtam a Paignton Championship első részének a végén coming soon ... vagyis következzen a folytatás :)
Kedd ( augusztus 7. ) ...
Reggel szokásos gyors öltözködés, tejes tea, fotós felszerelés ellenőrzése ... és már 8-kor indulás Exeter-be. Tudom Paignton és Exeter két teljesen különböző város ... de Paignton-ban nincs akkora hely, ahol lehetne egy ilyen nagy kiállítást lebonyolítani. Így a név maradt, csak Exeter-be rendezik meg a kiállításokat.
Amint a kiállításra értünk, én meglátogattam Adrian-t a DogWorld sátornál a katalógus miatt, Sam pedig letelepedett a junior handler ringnél.
Ma Utility és Terrier group volt ... ez az a két csoport, ami nem annyira köt le. Talán még az Utility jobban, mert abba vannak az uszkárok, és a toy na meg a standard -vagy más néven óriás- a kedvenceim közé tartozik.
A toy uszkár volt az első, az óriás pedig az utolsó a bírálaton ... így a közte elmentem agility-t fotózni. Samnek két kérése volt ... ne border collie legyen és próbáljak valami szokatlan fajtát találni.
Pffff ... aki volt már agility-n vagy egyáltalán tudja, hogy mi az, annak azt is kell tudnia, hogy ebben a sportban nagyrészt border collie-t használnak tanulékonysága és gyorsasága miatt. Szóval ha van 100 induló, abból 80 biztos, hogy az említett fajta, vagy sok köze van hozzá.
A kérések alapján úgy gondoltam, hogy most a lehetetlenre vállalkoztam, de azért elindultam az agility pálya felé ... talán szerencsével járok.
Ha valaki nem tudná, hogy mi is az a skye terrier ... nekem legjobban a briard és a tacskó keresztezésére hasonlít. Vagyis a hosszú, leomló szőre és a felálló fülei miatt a briard, és alacsony, hosszú testfelépítése pedig, mint a tacskóknak.
De nem szeretném megbántani egyik fajta tulajdonosait sem, ez csak saját vélemény :)
A már említett agilityzős skye terrier ifjú kis gazdijával :)
Ezek után sokkal biztatóbbnak láttam a helyzetemet és már nem is gondoltam annyira lehetetlennek, hogy ne csak border colliet lássak az akadályokon átugrani.
Sajnos a skye terrier volt az utolsó a mini részen, de utána következett a midi szint ahol spánielek, beagle és sheltie is versenyzett.
Kedvenc képem a midi futamról ... egy sheltie
Amint vége lett a midinek átmentem a szomszéd körhöz, ahol már várakoztak az uszkárok, papillon-ok a következő versenyre. Sajnos több, mint fél órát vártam a kezdésre, de közben újból elkezdett szakadni az eső, ami nem épp a legjobb a fényképezőmnek. Inkább visszavonulót fújtam és visszamentem Sam-hez.
Ő épp csak befejezte a junior handlerek fotózását, már kezdődött is a stakes class. Na és mi is az a stakes class???
Aki még sosem járt angliai kiállításon annak ez ismeretlen lehet, főleg annak aki még életében egy ilyen eseményen se volt. Ebben az osztályban általában pénzes díjazásért versenyeznek a résztvevők a kiállítás keretein belül. Vagyis úgy kell elképzelni, hogy az adott nap fajtái nevezhetnek rá és 2-3 szűkítés után választják ki az első 5 helyezettet, ahol az első pénz jutalmat kap.
De ezen kívül van még puppy és champion stakes is, ami annyiban különbözik, hogy aki megnyeri pl. a puppy-t és a kiállítás utolsó napján ő lesz a Pupp of the Year is, akkor indulhat a decemberi nagy shown. Ez hasonlóképpen működik a champion-nál is.
Azt el is felejtettem, hogy a stakes class-ba bárki nevezhet, nem fontos, hogy épp aznap milyen címet kapott a kutya.
Ezek után jött a szokásos ebéd ... ma gombás húsos stroganoff volt rizzsel. A fő étellel különösebben nem volt gondom, de talán csak azért nem, mert sosem ettem előtte ilyet :D
A rizs már hagyott maga után bőven kívánni valót ... túlfőzött, ragacsos, összeállt valami lett belőle. Ha egy kis tejet ráöntenek és megcukrozzák, megesküdni volna, hogy a desszertnek való tejberizst szolgálják fel nekem.
De már nem lepődök meg semmin se, az előző két nap után nem várok csodát ...
Délután szokásos csoport bírált, nekünk fotózás ... hasonlóan az előző napokhoz.
Kora este, hazafelé tartva a pályán azon gondolkoztunk, hogy mi is legyen a vacsora. A sok munka miatt nincs idő nagy sütés-főzésre, inkább valami gyorsra vágytunk.
Elindultunk a take away vonalon és a kínai büfénél kötöttünk ki Okehamptonban. Nagy meglepődésünkre zárva volt :( de nem estünk kétségbe, a Waitrose nyitva, így onnan szereztük be a vacsorának valót.
Vettünk tojásos rizst, fekete bab mártásos marha húst, király garnélarákot, tavaszi tekercset és csirkét édes mártással.A legtöbb étel alapja teljesen megszokott számomra, mint pl. a marha hús vagy épp a csirke. Néha én is eszek kínaiban, nincs ezekkel semmi gondom.
De ott a garnéla ... életemben nem ettem még, de most úgy éreztem, hogy itt az ideje a kipróbálásnak.
Az első annyira megízlett, hogy utána még megettem vagy kettőt ... ekkor Sam megkérdezte, hogy ettem már ilyet?? Én nyugodtan feleltem, hogy sose, de ízlik ... ekkor lett egy kis aggódás, mert nem mindenki bírja az ilyen tengeri állatkákat, és mivel sosem ettem még, ezért megvan az esélye, hogy allergiás vagyok rá ...
De mivel már a posztot megírtam, így sejthetitek, hogy túléltem az első találkozást a garnélarákkal :D
Vacsi egy része
És már az én részem :)
Szerda ( augusztus 8. ) ...
Elkezdődött az utolsó nap, az utolsó reggel amikor elindultunk a West Point Arena felé :) Innentől már nem is kell mondanom, hogy reggel katalógust szereztem be, aztán letelepedtem az egyik ringnél bírálatot nézni.
Ma toy és hound group volt, vagyis előbbi a társasági kutyák csoportja, utóbbi pedig a kopók, vérebeké. Én először megnéztem a kínai meztelen kutyákat, mert volt egy junior osztályos kan akire nagyon nagyon kíváncsi voltam élőben ... és nem csalódtam, sokkal jobban néz ki, mint a fotókon. Persze volt honnan örökölnie, mivel az anyukája Anglia Top kutyája a fajtában.
Ezek után visszatértem Sam-hez, hogy megnézzük a bloodhound bírálatot és találkozzunk pár ismerőssel.
Ebéd előtt szerettem volna pár agilitys képet csinálni, de amire a pályához értem már csak az akadályokat pakoló embereket találtam. Inkább visszamentem Sam-hez, tán van valami érdekes programunk. Sajnos nem volt semmi sem, de már elmúlt dél is ... mentünk ebédelni.
A napi ajánlat egyike a sült csirke volt, mellette még vegetáriánus lasagne ... utóbbit már két napja ajánlgatták, de én, mint anti vega úgy tiltakozok ellene ahogy eme étel pártolói a húsos ételek ellen :D Nem vagyok nyúl - vagy igen?? :D - , hogy zöldségeken éljek, így nálam az ilyen ételek teljesen kizártak.
Marad a sült csirke, krumplival és zöldséggel. Utóbbi kettővel már szinte baráti viszonyban vagyok és nem csodálkoznék ha a hétfői, esetleg vasárnap főzésből maradtak volna meg.
Amint megkóstolom őket ... rá kell jönnöm, hogy az állag és az íz teljesen passzol, vagyis az előző napokban fogyasztottakkal.
A csirkében pozitívan csalódik ... omlós, jó fűszerezésű, bár a bőr nem ropogós rajta, de azt leszedve teljesen élvezhető. Úgy érzem a végére kicsit javult a dolog a fő ételt illetően, de a köretre ez már nem vonatkozik.
Délután fajtacsoport és Best in Show győztes fotózás. A kiállítást egy ír vízi spániel nyerte, aki tavaly ugyanitt "csak" csoportot tudott nyerni.
Kiállítás után csináltunk pár kinti képet a győztes kutyáról és gazdájáról a parkban, ami jó lesz az újság borítójára. Ilyenkor mindig rajta van a képen a serleg is, mivel ezt nem viheti haza a nyertes, ezt év közben egy széfben tárolják, mivel az egész ezüstből van, és értéke 8 millió forint körül mozog. Ezért nagyon vigyáznunk kellett rá, és ha kicsit is megmozdult már hárman siettünk érte :D Nem kicsit aggódtam amikor a kezembe adták ... nem örültem volna ha kiesik a kezemből és a javíttatást nekem kell kifizetni.
Ez volt az utolsó napja a kiállításnak. Most egy kis szünet következik ... :)
Kity
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése