Már megint fantasztikus napra ébredtünk ... szakad az eső, fúj a szél, hideg van ... csak olyan szokásos jó angolos nyári időjárás. Azt hiszem az elmúlt hétben látott napsütést és érzett meleg időjárást be kell osztanunk az egész hátralévő nyarunkra :(
Előző postban írtam a szerdáról, amikor Dunsterben voltunk ... így nem is tölthettük máshol a csütörtökünket, mint itthon. Kutyás képeket válogattunk, retusáltunk, vágtunk, méreteztünk ... a szokásos unalmasabb rész, amiről felesleges is itt írni :)
De a péntek sokkal izgalmasabbra sikeredett :) Az egy héttel korábbi pénteki napról szóló írásban említettem, hogy Dél Devonba voltunk egy fontos dolog miatt, de nem írtam le, hogy miért is mentünk oda ...
... 1 héttel később pedig végre elhozhattuk Max-ot. Ő most nem egy újabb kutya vagy épp egy hörcsög, hanem egy papagáj. Na ne a kis hullámos papagájokra gondoljatok, kicsit ... na jó, sokkal nagyobb.
Ő egy congo african grey parrot vagyis kongói szürkepapagáj. Sokan csak jákónak emlegetik, de azon belül van 3 alfaja is, és a legnagyobb a kongói.
Angliában nagy "divat", hogyminden fajtának van saját mentő csoportja, menhelye , mint pl. a kutyáknak, macskáknak, fókáknak .. és még a kongói szürkepapagájoknak is!
Max-ot is egy ilyen menhelyről fogadta örökbe Sam. Nehogy azt gondoljuk, hogy ez olyan könnyű ... volt e-mailezés, telefon beszélgetés, és még meg is látogattuk Max-ot az ideiglenes gondozójánál.
Ez az utolsó lépés volt a legfontosabb és szinte a döntő pillanat is, mert ha egy papagáj nem szimpatizál az örökbefogadóval, akkor az a személy már nem is jöhet számításba, mint az új gazdája.
Sokan azt hiszik, hogy olyan könnyű papagájt örökbe fogadni, de ez nem így megy. Ha a jelentkező minden megfelel - ami nem könnyű, mert nézik, hogy volt-e már madara, milyen a munkabeosztása, mennyit van otthon, mennyire ismeri a madarakat ... stb. , és még a madár is kedveli, akkor esélye van ... de a madárnak még kell egy állatorvosi vizsgálat és utána költözhet a végleges helyére.
Sam is végig csinálta az összes lépést, amit a többi jelentkező és mindenen megfelelt, Max is kedvelte, az állatorvosi vizsgálaton sem találtak semmi bajt, így Max pénteken hozzánk költözhetett.
Pénteken délelőtt indultunk Paigntonba Max-ért, hogy hazahozzuk. Egy kis szállító ketrecbe tették nekünk a madarat és ideiglenesen megkaptuk a régi kalitkáját, hogy a helyváltozás és az új emberek okozta sokkot ne növeljük tovább a teljesen új lakhellyel.
Hazaérkezés után gyorsan berendeztünk egy sarkot az étkezőben a kalitkának, mivel itt tartózkodunk legtöbbet. Itt van a régi lakóhelye, de az irodában is sokat vagyunk, ezért ott van a sokkal nagyobb helye, de az még rendezés alatt áll.
Kis várakozás után hallottuk az első szavakat és hangokat Max-től ... igen, ő az a fajta papagáj, aki képes szavakat, rövidebb mondatokat, kérdéseket és hangokat utánozni. A régi telefonok csörgése profin megy neki, és utána vagy a "Hallo!" vagy a " Can I help you??"-t ismétli :DD
Vannak teljesen értelmetlen gagyogásai és fülsiketítő rikácsolása is, de szinkronban tud jelezni a mikróra :D
Kedvencem a "Tickle, tickle" ... ha ezt mondjuk neki, akkor lehajtja a fejét és meg tudjuk simogatni a nyakát vagy épp a feje tetejét. Nagyon aranyos ilyenkor ... persze ez tőle is függ, hogy akarja-e, mert ha nincs kedve hozzá akkor meg sem mozdítja egy porcikáját sem :D
Szerintem még nem hallottunk mindent a teljes repertoárjából, de ahogy megszokja az új helyet és minket, biztos mutat nekünk még pár újdonságot!
Kitty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése