Aki naponta látogatja a blogomat, az észre vehette, hogy kicsit eltűntem ... nagy a hőség, dolgozunk és bőven van programunk, így a nap végére már nem volt máshoz kedvem csak megvacsorázni és legrövidebb úton az ágyba jutni.
Ma egy kicsivel több időm van a blogra, így megpróbálom pótolni a lemaradásaimat :)
Július 11, csütörtök ...
A mozgalmas kedd és szerda után már ránk fért egy kis pihenés, amikor nem kell időre sehova sem odaérnünk és befejezhetjük az itthoni dolgokat. Persze utóbbi főleg a fotókkal és a megrendelőkkel kapcsolatos, így a reggeli után az iroda felé vettük az irányt. Sam hamarabb kiment etetni a kutyákat, amire megettem a reggelimet és a laptopommal a kezemben elindultam volna az iroda felé ... Sam szólt, hogy most nem dolgozunk, mert egy ismerősének eltűnt a kutyája és menni kell megkeresni.
Gyorsan kocsiba ültünk és mentünk a szomszéd faluba, ahol várt minket a tulaj és megmutatta nekünk az eltűnési helyet.
Sam-mel, a tulajjal és Forager-val elindultunk az erdőben megkeresni a kis beagle-t. Forager hamar nyomott fogott és elindult egy kis erdei ösvényen, közben a tulaj bőszen szólítgatta az eltűnt kedvencét. Nem kellett sokáig várnunk, mert hamarosan a kis beagle is előkerült az erdőből és mindenki elégedetten mehetett haza.
Délután Sam-mel elmentünk pár dolgot venni Okehamptonba, hazafelé pedig bementünk a Little Bid Lake farmra. Már pár nappal korábban is voltunk itt lovat fotózni, de akkor nem jártunk valami nagy sikerrel.
Szerencsére most jó időben érkeztünk és több lovat sikerült megörökítenünk. Először a múltkori beszámolóból jól ismert 3 lovat fotóztuk, vagyis próbálkoztunk, mert ők kevésbé akarták. Áthajtották őket egy másik legelőre ahol elkezdtek megint vágtázni ... majd egymást kergetni. Na jó, utóbbi elég egyoldalú volt, mert Fred és a másik barna ló a legfiatalabbat üldözte. Ez alkalommal is volt néhány számomra rémítő dolog, mint amikor a 3 ló velem szemben vágtázott, mert ők mindenképp vissza akartak menni az előző rétre ... nem könnyű az ilyen nagy állatokat fotózni, főleg ha ők sem akarnak annyira együtt működni. De legalább nem unatkozok, van kihívás és senki sem mondhatja, hogy csak beállítom a "modelleket", mert néha igazán keményen meg kell dolgozni 1-1 jó képért...vagy épp belefér egy kis félelem ... :)
Kedvenc képem a fotózásról
És a kedvenc lovam, aki annyira nem akart együtt működni, hogy inkább a porban fetrengett
Kitty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése